Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
3. Települések szerinti áttekintés
tanítási nyelvű, amelynek felső tagozatát a környező települések gyerekei is látogatják. A másik az 1956-tól működő 1 tanerős szlovák iskola, melyben az 1-3 évfolyamon minden évben kb. 10-15 gyerek tanul. A szlovák iskola tanulói a negyedik évfolyamtól Krasznahorkaváralján, vagy Rozsnyón folytatják tanulmányaikat. Előfordul, hogy a magyar szülők is szlovák iskolába adják gyermekeiket, de inkább a nemzetiségileg vegyes házasságban született gyermekek járnak szlovák iskolába. Az utóbbi években az is többször megtörtént, hogy ez utóbbiak is magyar iskolába iratkoztak. A legutóbbi statisztika szerint 874 lakosból 1 vallotta magát cigánynak, 2 csehnek, 98 szlováknak, s a túlnyomó többség, 772 fő magyarnak. A helyiek megítélése szerint kb. 96%-ban magyarok lakják a falut. Egyéb nemzetiségűek - 1 ukrán, 1 lengyel, 2 cseh és kb. 20 szlovák - házasság révén kerültek ide, telepedtek le. Cigányok (3 fő) is csak vegyes házasság révén élnek a faluban. Áj Község a Kassa-vidéki járásban, a történeti Abaúj-Torna, 1881 előtt Torna vármegyében. Szlovák neve Háj. 1920-1938 között és 1945-től Csehszlovákiához tartozott, közben hat évre visszakerült Magyarországhoz. 1964-ben Tornához csatolták, s az ily módon egyesített település a Turnianske Podhradie (Tornaváralja) nevet kapta (Seresné 1983; VSOS 3: 209). 1991 óta ismét önálló. 1715-ben 15 háztartást írtak össze a faluban (VSOS 3: 210), tehát a pestisvész utáni időszakban - összehasonlítva a környező településekkel - viszonylag népesnek mondható. Üres portái viszont valószínűleg lehettek, mert az ezt követő években néhány római katolikus vallású szlovák család is költözött a községbe, akik a későbbiekben elmagyarosodtak (Csíkvári 1939, 165). Betelepülésükre 1773 előtt került sor, mert a fenti évben készült összeírás már magyar és szlovák lakosokat említ. Ekkor még sem parókiája, sem iskolamestere nem volt a településnek (Lexikon Locorum 1920, 271). Áj lakossága a 16. században tért át a református hitre, 1608-ban már szervezett református egyháza volt (Csíkvári 1939, 165). Templomukat 1672-ben foglalták le a jezsuiták, s ettől az évtől egészen az 1760-as évekig a kis áji gyülekezet egyedül állt a viharban, mert a tornai gyülekezet is szétesett (Bernáth 1973). Egyes források szerint a Tornáról elmenekült reformátusok egy része Ájban, másik részük Szádellőben telepedett le (Borovszky-Sziklay 1896, 310- 311). Az 1760-as évek óta az áji gyülekezet Szádellőhöz tartozik (Bernáth 1973), de jelenleg a vendigi református pap látja el a szolgálatot. Ájban a reformátusok és római katolikusok mellett a szomszédos Hacsaváról lehúzódott görög katolikusok is élnek, akik származásukat tekintve ruszinok. Egy 1806. évi összeírás szerint Ájban - Hacsava filiájaként - 31 görög katolikus lelket számláltak, közöttük 4 tiszta görög katolikus házaspár, a többiek esetében pedig -sa többség, 18 házaspár ilyen - a házastársak egyike római katolikus vallású volt. A görög katolikus közösség prédikációs nyelve a ruszin és a magyar nyelv volt (Udvari 1990, 88). Ezenkívül néhány „hívő“ is él a faluban. Ezt a vallást a községi krónika feljegyzése szerint a háború után kezdték terjeszteni Komár Gyula és id. Kalász 22
