Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

4. A nemzetiségek együttélése a Felső-Bódva-völgyében (Összegzés)

Mecenzéfről kb. 80, Stószról több mint 200 személyt telepítettek ki Németországba a második világháború után. A magyarok ilyen arányú kitelepítése erre a vidékre nem jellemző, bár úgynevezett fehér levelet nagyon sokan kaptak, tényleges kitelepítésre viszonylag kevés esetben került sor. Egy-két családnak Magyarországra kellett költöznie Bodolóból, Debrődről, Jánokról, Jászóról, Makrancról és Tornáról. Vendigiből a református lelkészt, Körtvélyesről a tanítónőt kényszerítették a határ túloldalára. A csehországi deportálások is viszonylag kevés települést érintettek, ezek közé tartozik Almás, Bodoló, Debrőd, Görgő, Péder, Torna, Udvarnoki és Zsarnó. A Csehországba deportált családok egy-két év elteltével általában visszatértek szülőfalujukba.

A térség magyar településeiről az 1950-es évek folyamán a bevonuló katonákat büntetésből csehországi bányákba vitték dolgozni. A fiatalok közül többen önként mentek Csehországba dolgozni, vonzotta őket az ottani munkalehetőség és a jobb megélhetés reménye.

Mint az előzőekből kiderül, Felső-Bódva-völgye etnikai összetétele rendkívül színes. Számos nemzetiség élt egymás mellett a történelem folyamán, s él napjainkban is a térségben. Ennek ellenére jól megférnek egymás mellett, általános vélemény, hogy nincsenek nemzetiségi ellentétek.

115