Angyal Béla: Dokumentumok az Országos Magyar Kisgazda Földmíves és Kisiparos Párt és a Magyar Nemzeti Párt történetéhez 1920-1936 - Fontes Historiae Hungarorum 7. (Somorja, 2017)
Dokumentumok
ligenciával bírnak. Mert ne felejtsük el, hogy a politikának erkölcsi alapja, még ha valamely osztályra támaszkodik is, a felülemelkedés az osztályharc emberhez nem illő mocsarából. A mi gazdasági osztályérdekért való szervezettségünk erkölcsi ereje éppen a védekező állásban, a defenzívában van meg és ebben talál magyarázatot és jogosultságot. Szervezeteinket az egész vonalon megfelelő átszervezésnek kell alávetni. Az érdekvédelmi munkát centralizálni, hogy egységes megnyilvánulásra alkalmas legyen és megtalálja, megkeresse a rokonszervekkel a kapcsolatot az ország belterületén és a külföldön. Csak így vehető igénybe a ma már elismert védelmi eszköz, a társadalom ellenállása akkor, ha más elismert védelmi utak megadva nincsenek. Át kell szervezni pártunkat a mezőgazdasági és kisipari termelés fejlesztése érdekében, teljesítni kell azt a funkciót, melyet a gazdatársadalom szervezetei, vagy a tőlünk elvett szakiskolák teljesítettek a mezőgazdaság tudományának népszerűsítése terén és a tisztességes kereskedelem, a szövetkezés elősegítésével. Elsőrendű teendőmnek tartom, hogy a magyar politikai pártok gazda és földmíves, valamint kisiparos szervezetei között létrehozzam a kapcsolatot. A nagy irányelvek a szervezési munkában ezek legyenek, a pártnapra vár a feladat, felismeri-e a horderejét ennek a kérdésnek. Az állam területén az elmúlt év utolsó hónapjaiban a német gazdák szövetsége vette igénybe a védekezés utolsó eszközét, a társadalom ellenállásának egyik módját, a szállítási sztrájkot. Mi szimpátiával kísértük a küzdelmet, és a nagy kiterjedésű erős szervezettséget jelentő mozgalom például szolgálhat nekünk arra, hogy párthíveinkben az egymás iránti szolidaritást teljes mértékben kifejleszteni igyekezzünk. Komáromi központunk rokonszenvének a német gazdák szövetségéhez intézett táviratban adott kifejezést. A mezőgazdasági termények szabad forgalma érdekében több ízben foglaltunk állást, a kereskedelem teljes szabadságáért küzdünk és e tekintetben a kormány részéről bírunk is ígéretet. A belföldön való kereskedelmi szabadság érdekében már komoly lépések történtek, mi azonban nem tudunk bízni ezekben, különösen nem akkor, amikor a terménykontingens újabb felemelése rendeltetett el néhány hét előtt és a mikor a kivetések a rendelettől eltérően, a gazdák kiküldöttei nélkül történtek. A legsérelmesebb azonban a kormány vámpolitikája. A mezőgazdasági termények nagy része vámmentesen érkezik be, az iparcikkek behozatala azonban nagy védővámokkal van megterhelve. Különösen nagy vámot szednek a gépek és így mezőgazdasági gépek után. Ennek azután természetes következménye, hogy míg a mi terményeinkben nagy áresés mutatkozik, addig a mi ipari szükségleteinket ma is a legmagasabb áron kell megvásárolni. A mi programunk végső célul a szabad világkereskedelmet állítja elénk, mert így reméli a kiegyenlítődést a világgazdasági helyzetben ma már katasztrofális jelleget öltő különbségek között. A jelen pillanatban még nem érett meg az idő arra, hogy programunk megvalósítását követeljük, de teljes joggal mutathatunk rá, hogy a jelenlegi vámpolitika a mezőgazdaság rovására megy és ha elismerjük is, hogy az élelmiszerek árának kell először leszállania, megköveteljük, hogy az ipari termelés verseny nélkülisége megszüntessék, és nyíljon meg a vámhatár az iparcikkek behozatala előtt is. Az új vámtarifa is ugyanebben a szellemben van tartva, ellene a küzdelmet a legerélyesebben fel kell vennünk. A csehszlovák állam különféle belpolitikai kérdéseiről lesz még alkalmam nyilatkozni a tárgyalások folyamán, most az események előterében álló kül- és általában az európai politika kérdéseivel kívánok röviden foglalkozni és állásfoglalásunkat körvonalazni. Bennünket legközelebbről Középeurópa politikai és gazdasági kialakulása érdekel. Ezen a téren feltűnően nagy tevékenységet fejt ki, különösen az úgynevezett utódállamokat 65
