Angyal Béla: Dokumentumok az Országos Magyar Kisgazda Földmíves és Kisiparos Párt és a Magyar Nemzeti Párt történetéhez 1920-1936 - Fontes Historiae Hungarorum 7. (Somorja, 2017)
A kisgazdapárt és a Magyar Nemzeti Párt 1920 és 1936 között (Rövid összefoglalás)
Rimaszombati körzet mellett létrehozta a nemzeti párt titkárságát Pozsonyban is, amely várost eddig a keresztényszocialisták tekintettek szavazóbázisuknak. A párt támogatottságának kibővítése érdekében 1926 elején Losoncon létrehozzák a Magyar Nemzeti Munkáspártot. Főtitkára Varecha József, volt szociáldemokrata politikus lett, aki a Magyar Tanácsköztársaság alatt csatlakozott a bolsevikokhoz. Varecha 1924-től Szent-lvány szolgálatában állt. A párt csekély befolyással rendelkezett a munkások körében és csupán az MNP szatellitpártjának tekinthető. 1934 végén szűnt meg, mikor az MNP elnöksége feloszlatta. A két magyar párt a parlamentben 1926 nyarán az agrárvámok kérdésében került először szembe egymással. Az OKP határozottan ellenezte azt, egyrészt merev ellenzéki álláspontja miatt, másrészt azért, mert ez nehezítette a magyarországi gabona behozatalát az országba. A magyar kormány tiltakozó jegyzéket is küldött ez ügyben Csehszlovákiának. Ugyanakkora nemzeti párt támogatta, mivel a hazai termelők, tehát a csehszlovákiai magyar gazdák érdekeit is szolgálta. Védte a belső piacot és viszonylag magasan tartotta a gabonaárakat. Az MNP ezekben a hónapokban több más törvény megszavazása során is támogatta a formálódó új csehszlovák polgári kormánykoalíciót, cserében az állampolgársági kérdésben egy kedvezőbb törvényt sikerült megszavaztatnia és a magyar oktatás terén is ért el eredményeket. Az 1926 márciusától 1926. októberig tartó időszakban kormányzó hivatalnokkormány számára fontos volt a német-magyar klub támogatása. A cseh polgári pártok nagy erőfeszítéseket tettek, hogy a szudétanémet jobboldali pártokat és az Andrej Hlinka vezette Szlovák Néppártot megnyerjék a koalíció számára. A Magyar Nemzeti Párt is folytatott tárgyalásokat 1926 őszén a kormányba lépésről, illetve a megfogalmazott követeléseinek teljesítéséről. Ezek azonban nem hoztak látványos eredményt, ellenben a szudétanémet pártok októberben, a Szlovák Néppárt 1927 januárjában belépett a kormányba. Az MNP képviselői 1927 első felében több kérdésben a német klubtársaikkal ellentétesen szavaztak, végül a németek megelégelve az ellenzéki magatartást, kizárták a magyarokat a klubból. A közös német-magyar klub 1927 nyarán történt felbomlásával végleg lezárult a korszak egyik legizgalmasabb kísérlete, mikor a magyar ellenzéki pártok közül az MNP egyedül megpróbálkozott az aktivista politikával. Ennek eredményein és kudarcain, a kísérlet sikertelenségének okain ma is vitatkoznak a történészek. A kudarcban szerepet játszott a szudétanémet pártok magyarokétól különböző érdekein kívül az is, hogy a cseh kormány tisztában volt az MNP és Szent-lvány József magyarországi kapcsolataival, így kockázatosnak tartotta részvételét a koalícióban. A németek és a szlovákok belépésével a koalícióba a nemzeti párt 5-6 képviselőjének a 300 tagú képviselőházban a kormány szempontjából már nem volt jelentősége. Magyarországon, amely a húszas évek közepén sikeresen hajtotta végre a bel- és külpolitikai stabilizációt, ahol az 1927 nyarán indított Rothermereakcióval megváltozott a közhangulat, szintén rossz szemmel nézték Szent-lvány Józsefnek a csehszlovák kormányhoz való közeledését. Az aktivista reálpolitika kudarca, az MNP ellenzékbe vonulása után is feszült maradt a két párt között a viszony és a magyar kormány nyomása ellenére sem sikerült közös listát létrehozni az első ízben 1928 őszén sorra került tartományi választásokra, csupán a listakapcsolásban tudtak megegyezni. Ennek ellenére a keresztényszocialisták és az MNP is 3- 3 képviselői helyet szerzett. Tartományi képviselők lettek a nemzeti párt részéről Blanár Béla, Nagy Nándor és Giller János. A nemzeti párt reálpolitikájának feladása után a párt alapítóinak, tagságának egy része Mohácsy János és Lukovich Ferenc vezetésével kivált az MNP-ből és új párt létrehozásába 20
