Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
21 Pozsony, 1939. április 25. A Magyar Párt irodájában Tóth Lajos pozsonyi lakossal felvett jegyzőkönyv, amelyben az beszámol arról, hogyan tartóztatták le és bántalmazták őket a Hlinka Gárda tagjai és mit tud Bikszárdy Vince haláláról. Bratislava, 25. apríla 1939 Zápisnica spísaná v kancelárii Maďarskej strany s bratislavským občanom Lajosom Tóthom, v ktorej sa udáva, ako ich zatkli a inzultovali členovia Hlinkovej gardy a čo vie o smrti Vince Bikszárdyho. Bratislava, 25 April 1939 Minutes drawn up in the office of the Hungarian Party with Lajos Tóth, citizen of Bratislava, who describes how the members of the Hlinka Guard arrested and insulted them and what he knows about the death of Vince Bikszárdy. Jegyzőkönyv Felvétetett Tóth Lajos munkással, Dornkappeln, Jövő utca 35 sz. alatti lakossal, aki 1939. április 25-én megjelent az Egyesült Magyar Párt irodájában és a következőket mondotta el: Vasárnap délelőtt a patrongyárnál megállítottak bennünket Hlinka gárdisták, akik fegyverrel a kezükben arra kényszerítettek, hogy autóba szálljunk be. Az autóban voltunk harmincán. Az autóval az Országúton lévő volt honvédlaktanyába szállítottak be. Leszállás után elvettek minden igazolványt. Nálam semmilyen igazolvány nem volt, csak bugyelláris, zsebkendő és skatulya gyufa. A dolgokat kiszabadulásomkor visszakaptam. Ezután bevittek az istállóba, ahol megint átkutatták a zsebeinket, hogy mi van nálunk. Mivel nálam nem találtak semmit, az istállóból elvittek egy szakaszvezető gárdista a virágvölgyi templommal szemben lévő gárdista irodába, itt vallattak engem magyar nyelven. Vallatás közben egy Hlinka gárdista kapitány vert engem, egy pofont adott és kb. húsz ütést adott bikacsökkel. A vallatás után, amely negyed óráig tartott, levittek a pincébe, és ott voltunk hétfő reggel 9 óráig. A pincében ketten voltunk, Bikszárdy Vince úr és én magam. Este tíz óráig voltunk ketten, azután még hoztak hozzánk három magyart. Nevük szerint ismertem mindegyiket: Hegedűs úr, mérnök úr, doktor úr, aki az autóval volt kinn. Amikor beléptem a pincébe, éppen azt láttam, hogy Bikszárdy urat két Hlinka gárdista üti, veri. Engem a pincében egyáltalán nem ütöttek meg. A pincében voltam a Bikszárdy úrral este tíz óráig, akkor ledőltünk egy ágyra és egy kicsit aludtunk. Nemsokára bejött egy Hlinka gárdista és leszállított a szalmazsákról, azt mondta, hogy nekünk, magyaroknak nem szabad aludnunk. A pincében szlovákok is voltak, kilencen voltunk. Bikszárdy éjjel tizenegy órakor tűnt el a pincéből, én többet őt nem láttam. Csak annyit mondtak neki, hogy az éjjel még végzünk veled, ezt a saját fülemmel hallottam. Reggel felkeltünk az ágyról, bementünk a fáskamrába, ott lógott halottan a Bikszárdy úr. A nyakán szíj volt. Engem 9 órakor felültettek egy személyautóra és két gárdista vitt a rendőrségre, ott átadtak a rendőrségnek. A rendőrök felvittek a detektív szobába és ott kihallgattak egyen-69
