Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
életileg levitézlett pártmonopolisták ezt az eredetileg fönséges-magasztos eszmét maguk részére kisajátítanák, úgy azt szükségkép egy politikai kétszínű játék tárgyává süllyesztenék-degradálnák le, és így az általuk eltorzított ideát az itteni magyarság előtt hosszú időre ellenszenvessé és tehetetlenné tennék. De különben is örvendetesen állapítható meg, hogy ez a népnemzettársi szolidaritási eszme, elnyomva és félöntudatosan-lappangó szikraként él és ég a szlovákiai magyar telkekbe, csakhogy hiányzik, mint eddig a megfelelő fórum, ahol ezek az elementáris kirobbanás előtt álló magyarnépi gondolatok és érzelmek hatásosan megszólalhassanak. Sőt túlzás nélkül tehet állítani, hogy az itteni, szociális viszonyok tekintetében az anyaországé már aránylag előbbre haladott magyarság szinte megváltó messiásként várja ez új népfelszabadító koráramlatot és óhajtva-óhajtja a magyar nyilaskereszt minél előbbi diadalmas benyomulását Szlovákiában. Meg kell nyugtatnunk a budapesti Központot a tekintetben is, hogy a jól átgondolt politikai akciónk nem idézne föl az itteni amúgy is kis számú magyarság körében felette káros-veszélyes, áldatlan testvérharcokat, mivel az „Egyesült Párt” külső és belső bomlasztási-bomlási processzusa már annyira előrehaladt, hogy a párt immár csak generálisokkal rendelkezik, de teljesen szétfutottak a fronttartó tömegek: a menetelő-harcoló közkatonák. így ez a mesterséges erőszakoltan fönntartott pártalakulat továbblétezését ma már pusztán, részben a pesti pénzeknek, részben az itteni mimikrizált magyarságot zsidó támogatásának köszönheti, amely utóbbi diffamáló körülmény a magyarság ügyének többet árt, mint használ. Mind ezek alapján azzal a jogosnak érzett kérelemmel fordulunk a Központhoz, hogy minket a tekintetben a leghatosabb támogatásban részesíteni méltóztatnék, és pedig elsősorban az itteni szervezés megkezdését: e teljesen új politikai alapon való népcsoport-fölépítési iniciatívát illetően a megbízást megadni, mert a dolog egyrészt, megérésénél fogva teljesen időszerű akut és halasztást nem tűrő jelleggel bír, másfelől pedig már megfelelő hatalmas káder is létezik az alapítandó magyar nemzeti-szocialista párt részére. Nehogy azonban ez az új pártalakítási népmozgalom, amelynek nem ugyan az itteni magyarság számánál, tömegeinél fogva, hanem helyzeti energiái révén, óriási a jelentősége, úgy a szlovákiai, mint az anyaországbeli magyarságra nézve, netalán egy pusztán lokális megmozdulást esetleges kudarcába vagy kicsinyességébe fulladó, épp ezért, ha már régóta foglalkozunk és annak reális megvalósítási tehetőségeivel - elhatároztuk, hogy mozgalmunkat a budapesti Központba szervesen bekapcsolni, beleépíteni próbáljuk. Ellenkező esetben ugyanis az a nem lekicsinyelendő veszély fenyegetné a közös nagy ügyet, hogy a Központ bölcs instrukciói és direktívái nélkül, legjobb akaratunk és legtisztább-legbecsületesebb magyarságunk mellet is, itt-ott, esetről-esetre a Pártközpont által inaugurált hivatalos irányzattal szándéktalanul is szembe találnók magunkat és így az egész, itteni testvérmozgalom, ismételjük: akaratlanul és önhibánkon kívül, végzetes tévirányban kerülhetne. Talán nem fölösleges kihangsúlyozni, hogy mi ennek a népnemzettársi közösségi gondolatnak megalkuvás nélküli fanatikusai vagyunk és száz százalékos politikai harci akarat dönt el bennünket. Nem akarjuk szerénytelenül a képességeinket túlbecsülni, de azt becsületes-tiszta meggyőződéssel állíthatjuk, hogy amennyiben ebben az ügyben más memorandumok is terjesztettek volna elő a nagytekintetű Központ elé, mindazáltal úgy érezzük, hogy e koncepciónk legalaposabb és legbehatóbb politikai analízise és kritikája után is ki fog derülni, hogy a mi politikai tervezetünk az összesek között a legjobb, sőt: az itteni speciális viszonyok tekintetbevételével AZ EGYETLEN LEHETSÉGES ÉS EGYEDÜL 37
