Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
ségi kérdés, amely eladdig a magyarság nemzeti erőit és energiáit majdnem teljesen abszorbálta. Ezzel kapcsolatban magától adódik az új politikai feladat, amely egyrészt abban áll, hogy a szlovákiai magyar népcsoportot a lassú sorvadástól, illetve szétzülléstől megmentsük, másrészt odairányulnak, hogy a Hlinka-párt kleriko-fasizmusából fokozatosan kiábránduló szlovák tömegeket megnyerjük az alakítandó magyar nemzeti szocialista párt részére és így közvetve a magyar revizionista eszme számára is, amely gondolat egyébként is megdönthetetlen alapját bírja a még meg nem szállott Felvidéknek és anyaországnak mintegy a természettől magától adott gazdaság és geopolitikai egymásrautaltságában, ami abban is nyilvánult, hogy ezek a történet folyamán időnként mesterségesen elszakított országrészek mindenkor újra meg újra egymás felé gravitáltak és ismét egyesültek. Csak természetes tehát, hogy ez új, forradalomszerű viszonyok között, a magyar nemzetmentő munkát a régi politikai bázison folytatni nem lehet, mivel kizárólagos sovinizmus alapján, amely időközben holt formává vált kurzus görcsös folytatását a hivatalos Párt tévesen még mindig egyedül üdvözítőnek tart, ma már nem lehet a tömegeket megnyerni. Ezt a körülményt most frappánsan megmutatta a visszacsatolt területek lakosságának nagyfokú kiábrándulása is, ami egy nemzetiszocialista rendszerű Magyarországban biztosan nem következett volna be. V.ö a szudéta lakosság bekebelezését a német birodalomba, ahonnan semmiféle elégedetlenség híre nem hallatszik, annak ellenére, hogy itt a Felvidékénél tetemesen nagyobb számú és úgy nemzetileg, mint szociálisan sokkal fejlettebb öntudatú népek repatriáltak. A fenti eset eklatáns - csattanósan bizonyítja, hogy az „Egyesült Párt" részéről alkalmazott politikai metódusok teljesen hasznavehetetlenné váltak. Ezen még az sem segít, ha újabban az E.M.P., számolva a fölébredt és rohamosan terjedő szlovákiai magyar zsidóellenes hangulattal s az Imrédy-kormány tévesztő politikai játékát hűségesen lemásolva, egy látszólagos külsőséges-mérsékelt antiszemita kurzust kezd folytatni, nevezetesen a párt sajtójában, az „Ut aliquid fesisse videatur” elvének megfelelően. Ezzel szemben most már haladéktalanul szükséges, hogy a tiszta hamisítatlan, száz percentes nem felemás, hanem egyenes és erélyes politikai módszereket és eszközöket alkalmazó magyar népszociális alapra helyezkedjünk, minden, a régi szisztéma számára hátsó ajtókat és kibúvó réseket biztosító, ravasz klauzulák-kautélák nélkül, mert ma már a szlovákiai magyarság csak ezen a népközösségi egyezségi bázison szervezkedhetik és terjeszkedhetik hatásosan és sikerrel. E népszociális mozgalom körül azután automatikusan ki fog kristályosodni a tiszta osztály-önzés-mentes, magyar nemzeti eszme és érzület, amely azelőtt, sok esetben, csak tartalmatlan, üres frázis volt, itt szervesen össze lesz kötve a nacionalista eszményi fogalom a kenyéradó, egzisztenciális valósággal. Amint hogy is csak a szocialista-nemzeti állam képes praktikus-eredményesen a munkáskérdést megoldani, úgy Magyarországon, mint a Szlovákiában visszamaradt magyar népcsoportnál. De külpolitikai szempontból is mérhetetlenül fontos és súlyos a helyesnek érzett és tudott koncepció keresztülvitele, amennyiben csupán ez alapon lehetséges a többnépű Szent István-korona országainak történeti határait visszaszerezni, éspedig egyfelől a hasonló totalitásos politikai rendszerű Német és Olaszország hatalmi támogatásával, másrészt az itteni nemzetek érzelmi megnyerése által. Tudniillik ezáltal az ideológiai vonás világnézeti alap által mi megteremtenie a politikai atmoszférát, amely természetes előfeltétele az itteni magyar, szlovák meg német népcsoportok Budapest, mint kisugárzó melengető központ felé való gravitációjának. Természetesen mindezeket annak a jogos föltételezésével írjuk, hogy Magyarországon is ez 35
