Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)

Dokumentumok

A szlovák állam megalakulásának percétől kezdve az itteni magyarság magatartásával és minden cselekedetével kézzelfoghatóan bizonyította, hogy bizalommal és barátsággal viseltetik a szlovák nemzet és annak mindenkori vezetői felé. Ezt a bizalmat előlegeztem én is, mint a magyarság itteni törvényes képviselője, mikor minden alkalommal pozitív irányban nyilatkoztam, amikor a magyarság nevében szólhattam. Ma, midőn a költségvetéshez hozzászólok, akkor kénytelen vagyok a tisztelt Képviselőháznak tudomására hozni, hogy az itteni magyarsága legteljesebb mértékben átérzi a világháború által okozott helyzet súlyos voltát, és azért, mert tudja azt, hogy milyen súlyos a helyzet, és nem tudja, hogy ez a helyzet mennyire fog még a jövőben súlyosodni, vagy mikor fog egyenesen katasztrofálissá válni, a költségvetést rajtam keresztül megszavaztatja.

Teszem ezt annál is inkább, mert meggyőződésem az, hogy a kormányban helyet foglaló gazdasági miniszter urak, élén a pénzügyminiszter úrral és Karvaš közellátási miniszter úrral, emberfeletti munkát végeznek azért, hogy Szlovákia gazdasági egyensúlyát megtartsák. A velem született tárgyilagosság parancsolja nekem ugyanakkor, hogy leszögezzem, hogy a gazdasági miniszter urak igyekezete mostanáig hála Istennek nem eredménytelen. A gazdasági helyzet is Szlovákiában sok tekintetben, nem rózsás, de mindnyájan tudjuk azt, hogy a háború által előállott rendkívüli helyzet teszi lehetetlenné azt, hogy a gazdasági miniszter urak olyan gazdasági viszonyokat teremtsenek itten, amilyeneket szeretnének és tudnának létrehozni, ha békében élnénk. Ezért a magam részéről bármilyen nehéz helyzetet teremt is az 1944-es háborús költségvetés az egyénre magára, akármilyen súlyos is legyen ezzel a költségvetéssel járó terheknek a viselése, fegyelmezetten elfogadom. Az előbb voltam bátor már kijelenteni azt, hogy a költségvetés megszavazása a kormány fele irányuló bizalomnak legjobb példája. Ellenben ezt a bizalmat egy kormány egy képviselőtől csak akkor élvezheti, ha nem tisztán gazdasági szempontok teszik erre érdemessé, hanem ha a politikai előfeltételek is megvannak. És itt legyen szabad rámutatnom arra, hogy épp úgy, ahogy bizalommal viseltetünk a gazdasági miniszter urak felé, mert látjuk, hogy nehéz körülmények között igyekeznek lehetőleg közmegelégedésre az ország ügyeit irányítani, nem viseltethetünk sajnos bizalommal a kormány politikai miniszterei felé. Tudom, és teljes mértékben átérzem azt, hogy viharos időkben élünk. Ennek a legjobb bizonyítéka, hogy több mint egy éve nem szóltam fel a Képviselőházban, mert nem tartottam időszerűnek, hogy sérelmeinket és panaszainkat itt a ház színe előtt kiteregessem. Sokkal inkább próbáltam panaszainkat adminisztratív úton csendben, a nyilvánosság teljes kizárásával elintézni, mert ezzel is bizonyítani akartam politikai érettségünket, és azt a ténykörülményt, mely szerint ilyen vészterhes időkben kerülni kell minden olyan lépést, mely a különböző nyelvűeket egymástól eltávolítja. Reméltem és bíztam abban, hogy politikai magatartásainkat a kormány erre hivatott tényezői honorálni fogják azzal, hogy ők is súlyukkal és tekintélyükkel meg fogják gátolni, hogy a sokszor naponkint megismétlődő szekatúrák megszűnjenek. Sajnos csalódnunk kellett. Hallgatásomat és a tényt, hogy nem léptem a Képviselőház elé panaszainkkal, úgy látszik, gyöngeségnek minősítették, és azért, ahelyett hogy a vegzatúrák megszűnnének, azok sajnos napról napra fokozódnak.

Főleg a belügyminiszter úr hatáskörébe és fennhatósága alá tartozó ÚŠB magatartása bizonyítja legjobban azt, hogy azok az urak, akik ott ülnek, és akik bizonyos intézkedéseket tesznek, egyáltalán nem tudják felfogni a mai idők súlyos voltát. Szinte felfoghatatlan, hogy milyen könnyelműen intézkedik ez a hivatal egyes emberek léte vagy nemléte fölött. Rengeteg anomáliát tudnék felhozni az ÚŠB és a belügyi kormányzat számlájának terhére. Nem teszem azt azért, mert remélem, hogy a belügyminiszter úr megfogja érteni ama szán227