Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
még csak kitölteni sem tudják ugyanakkor, amikor a szlovákiai magyarság a kivívott és biztosított bástyái mögött csodákat tud művelni. Ha ilyen szempontból nézzük a helyzetet, s ha csak ez a második megoldás áll rendelkezésre, akkor a helyzet kategorikus parancsa az: minél többet adni a magyarországi szlovák népcsoportnak, hogy ennek fejében maximális jogokat kaphasson a szlovákiai magyarság. Ismerve az egész kérdéskomplexumot, csak mélységesen fájlalni lehet, hogy ezeket a kérdéseket nem sikerült rendezni akkor, amikor a légkör enyhébb volt, s amikor az ügyet még néhány barátságos mosollyal és kézfogással lehetett volna elintézni szlovák vonatkozásban. A távoli figyelő tárgyilagossága megengedheti magának azt az állítást is, hogy a kérdésben sajnos miniszteriális helyeken igen sok „a szakértő”, ehhez a kényes kérdéshez igen sokan nyúlnak olyanok is, akik a kérdés lényegét még álmaikban sem tudják soha megközelíteni. A miniszteriális szakértők fontoskodását óvatosan kellene fogadni az ügy érdekében, hogy a döntés joga s a szakvéleményezés joga egyedül és kizárólag a szlovákiai magyarság illetékes politikai vezérét illesse meg, és senki mást. Ezzel elérkeztünk egy igen fontos és lényegbevágó kérdéshez, amelynek megoldása nem várathat sokáig magára. A szlovákiai Magyar Pártban uralkodó személyi kettősségről nyíltan: az Esterházy-Csáky kérdésről van szó. A kettős személyi felfogás meghallgatásának helye lehet békés, nyugalmas időkben, de a szlovákiai magyarság mai tragikussá feszült perceiben ezt a kettősséget haladéktalanul, napokon belül meg kell oldani. Aki a magyarság érdekeit tartja szem előtt és minden személyi vonatkozástól eltekintve egyedül és kizárólag a magyar ügy győzelme és diadalra jutása nézőszögéből ítéli meg a helyzetet, csak egyet üzenhet a magyar kormánynak: a szlovákiai magyarság ügyeinek legfőbb vezetése, politikai irányítása Esterházy János gróf kezében a legjobb kezekben van. Adott körülmények között senki sem tudott volna helyesebben viselkedni és senki sem tudna eredményesebb politikát folytatni, mint ő. Ezt félreértés nélkül le kell szögezni, és ennek a ténynek a kihangsúlyozásával nyomban elejét vegyük minden olyan hangulatkeltésnek, amely talán a személyi változás meséjével látná megoldhatónak a szlovákiai magyarság aktuális kérdéseit. Köztudomású, hogy Csáky Mihály hol titokban, hol kevéssé titkolva a politikai vezér pozíciójára tör. Ez a helyzet tarthatatlan, Csáky Mihály se többet, sem kevesebbet nem tudna tenni pártvezéri székben, mint amennyit Esterházy mindaddig, míg a magyar kormány az egyik vagy a másik tarsolyába olyan koncessziókat nem ad, amelyekkel a magyar párt mindenkori vezére tárgyalóasztalhoz ülhet, s a szlovákiai magyarság érdekében megegyezést hozhat létre a szlovák kormánnyal. Sőt, ezekben a súlyos időkben egyenesen tragikus lépés lenne minden személyi változás, mert indirekt a szlovák kormány igazát húzná alá. Esterházy menesztése azt jelentené, hogy a magyar politika eddig hibás volt és személyi változás volt szükséges ahhoz, hogy a kérdéseket a megoldáshoz közelebb vigye. A tárgyilagos figyelő előtt egy pillanatig sem lehet kétséges, ki való a vezéri székbe. Esterházy és Csáky egy napon nem említhető. Csákyban sem vezéri kapacitás, sem politikai koncepció, sem emberi kvalitás nincs arra, hogy a nehéz sorsban levő szlovákiai magyarság vezére lehessen. Esterházy erélyes magatartását, tisztánlátását, józan megfontoltságát, politikai rutinját még politikai ellenfelei sem vonhatják kétségbe. Csak a legmélyebb megdöbbenéssel kell ezek után beszámolni arról, hogy Csáky Mihály, aki mint kultúrvezér tehetetlenségéről eléggé kézzelfogható bizonyítékot állított ki, éppen ezeket a súlyos időket használja fel arra, hogy a Magyar Párt regisztrálásával kapcsolatban hangulatfrontot teremtsen Esterházy ellen. Erkölcsi szempontból eléggé el nem ítélhető, hogy napok óta néhány Csáky-embér járja az 181
