Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
behozatalának liberálisabb kezelését kell kérnem. Ne tegyék lehetetlenné a magyar tudományosság, művészet és gazdasági élet kiváló személyiségeinek itteni előadásait sem. Egyáltalában legyen lehetséges szorosabb kulturális kapcsolat fenntartása Magyarországgal és ennek keretében főiskolásoknak, tanítójelölteknek stb. kicserélése. A diplomák nosztrifikálását kezeljék a lehető legméltányosabban. Belső vonatkozásban is természetesen teljes egyenjogúságot kell kérnem minden kulturális és iskolai kérdésben. Ennek első feltétele, hogy az állami költségvetésben a magyar kulturális intézmények és magyar iskolák megkapják az őket megillető összegeket. Itt említem meg azt, hogy mennyire nehéz az én helyzetem, mert nem foglalok helyet egy olyan parlamenti bizottságban sem, amelyben módom volna betekinteni a költségvetés előkészítésébe. Ezen a téren is kell valamilyen remediumot kérnem. A magyar iskolaügyek intézése megnyugvást csak akkor fog kelteni, ha a magyaroknak képviselője van minden olyan hivatalos bizottságban, amelyben magyar iskolát vagy a magyar kulturális életet érintő kérdésről határoznak. Az új népiskolai törvény értelmében az iskolai minisztériumban felállítandó személyi bizottságban (osobná komisia) legyen jelen magyar is, amikor a magyar iskolákhoz felveendő tanerők ügyét tárgyalják. Magyar iskolában csak magyar nemzetiségű és anyanyelvű tanerők taníthassanak és magyar legyen az igazgató és tanfelügyelő is. A magyar iskolák felszerelésére ugyanolyan gond fordíttassék, mint minden más iskolára. (A magyar gimnáziumnak felette kedvezőtlen az elhelyezése. Tornateremhiány van majdnem valamennyi pozsonyi iskolában.) Mivel az 1941/42. tanév elejétől fogva tilos az eddigi tankönyvek használata, gondoskodjék az állam megfelelő könyvekről, vagy legalábbis adjon erre a célra tetemes anyagi segítséget. Az oskolákat kötelezze, hogy magyar kulturális rendezések céljára adják át helységeiket, ahogy azt a még érvényben lévő régi népművelési törvény előírja. A magyar iskolába való beíratást meg ne akadályozzák. Vidéken jegyzők, csendőrök, pénzügyőrök járnak házról házra és megfélemlítik a szülőket azzal, hogy nem kapnak állampolgárságot, elveszítik a munkájukat stb. A szlovák hangzású nevűeket szlovák iskolába kényszerítik. Ha magyar szülő át akarja íratni gyermekét magyar iskolába, megtagadják a távozási záradék rávezetését a bizonyítványra. Lélekhalászást folytatnak, ruhát, cipőt, könyveket, sőt pénzt ígérnek, ha magyar szülők átíratják gyermekeiket szlovák iskolába. Áll ez különösen a Nyitra vidéki magyar falvakra, ahol túlnyomó a magyar lakosság. A magyar iskolaszervezés iránt benyújtott kérvényeinket kezeljék ugyanolyan méltányosan, mint más nemzetiségekét. A törvény által előírt létszámot a magyarság mindenütt felmutatja, s mégis mind ez idáig egy helyen sem engedélyeztek magyar iskolát. Nyitra évek óta kérvényezi, s a mai napig nincs. Németgurabon az ev. egyház évekkel ezelőtt elhatározta, hogy minden költség vállalásával létesít magyar iskolát s ennek ellenére még nincs kedvezően elintézve a kérvény. Sok helyen a kérvény aláíróit beidézik a tanfelügyelőségre, járási hivatalba, csendőrségre, rendőrségre és megfélemlítik vagy önhatalmúlag kimondják, hogy nincs joga valakinek magyar iskolát kérni, mert - a hatóságok szerint - nem magyar. A magyar leányok nem tudnak semmiféle magyar tanintézetben érettségit szerezni. A koedukáció megszűnt, a tavaly engedélyezett I. leányosztálynak pedig idén már nincs folytatása, mert a következő tanévre nem engedélyezték az I. osztályt, annak ellenére, hogy 64 tanuló jelentkezett s tavaly azt az ígéretet kaptuk, hogy ha mindig legalább 40 tanuló lesz, 164
