Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)

Dokumentumok

Nagyméltóságú Miniszterelnök Úr, Kegyelmes Uram! A közel két éve tartó háború legújabb fejleményei arra késztették a szlovák kormányt, hogy nagy német szövetségese mellett ő is hadba küldje hadseregét. Ebben a hadseregben váll­vetve küzd most az itt élő valamennyi nemzetnek fia, ezek között a magyarok is. Tagadhatatlan, hogy Szlovákiának hadba lépésével kapcsolatban súlyos terheket kell vál­lalnia minden téren. Tagadhatatlan az is, hogy ez a fokozott tehervállalás csak akkor nem zavarja mega konszolidálódást, ha a kormányzat kiküszöböl mindent, ami nyugtalanságot, elégedetlenséget vagy elkeseredést kelthet. A szlovákiai magyarok magatartásáért mindenkor vállaltam a felelősséget és felelős­ségvállalásom késztet arra, hogy a mostani súlyos és még súlyosbodó viszonyok között ismételten reámutassak az itteni magyaroknak még változatlanul fennálló különböző sérel­meire. Méltányolom azonban a kormánynak egyébként is nem könnyű helyzetét, méltányo­lom azt is, hogy a szlovákiai adófizetők újabb adóterheket már csak nagyon nehezen tud­nának vállalni, éppen azért csak azokat a sérelmeket sorolom fel, amelyek minden újabb költség felmerülése nélkül orvosolhatók, és amelyek törvényhozási intézkedés nélkül a köz­­igazgatás rendes útján - tehát rövid időn belül küszöbölhetők ki és tehetők jóvá. Mindenekelőtt arra kívánok rámutatni, hogy Szlovákia jelenleg mint a tengelyhatalmak szövetségese visel háborút. Ugyanazokkal a szövetségesekkel, ugyanaz ellen az ellenség ellen száll tehát harcba, mint Magyarország. Nem látom ezért semmi elfogadható magya­rázatát annak, miért kell itt Magyarország irányában bárkinek is bizalmatlansággal visel­tetnie és ennek következményeképpen miért nehezítik meg például a kiutazást Szlovákiából Magyarországra, magyaroknak beutazását Szlovákiába, miért nem adják visz­­sza a magyaroknak már hónapok előtt lefoglalt rádióját és elkobzott útlevelét, miért plom­­bálják le a mostani háborús eseményekkel kapcsolatban magyaroknak rádióját? Teljesen értem a kommunista elemek ellen való eljárást és azoknak ártalmatlanná tételét. Viszont nem tudom megérteni, hogy az újabb internálások során ismét olyan magyarokat is lllavára szállítottak, akiknek a kommunizmushoz soha semmi közük nem volt. Egyáltalában az internálásokkal és politikai letartóztatásokkal kapcsolatban felette kívánatos volna, ha csak a legmegbízhatóbb adatok alapján rendelnének el ilyen intézkedést, és gondosan kerülnék el a besúgók és árulkodók vádaskodásainak figyelembevételét. Az alkotmánytörvény egyenlő jogokat biztosít a szlovák állam minden polgárának. A kor­mánynak bizonyára módjában állana a hivatalos közegek és félhivatalos szervek és testü­letek útján is a magyarok irányában kedvezőbb atmoszférának megvetni alapjait. Elsősorban meg kellene akadályozni a magyaroknak gyakran előforduló gyalázását, leki­csinylését, a különböző felelőtlen akciókat a magyar nyelv és a magyar beszéd ellen. így pél­dául, hogy cégfeliratokról ne távolíttassák el a magyar szöveget, akadályozzák meg, hogy tanítók, katonák stb. nyilvánosan magyargyalázó énekeket énekeljenek. Hogy az államvé­delmi törvény rendelkezéseit magyarellenes értelemben használják ki. Előfordult az is (Nyitra), hogy a vendéglők étlapjukon nem használhatnak magyar szöveget. De magasabb fórumok részéről is megállapítható a magyar nyelv ellen irányuló tenden­cia. így a magyar újságok és itt kiadott sajtótermékek nem használhatják a magyar hely­ségneveket, a Szlovákiai Újságírók Szövetsége, amelynek tagjai a magyar újságírók is, hiva­talos nyelvként nem használhatja a magyart is. 162

Next

/
Thumbnails
Contents