Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
Nagyméltóságú Miniszterelnök Úr, Kegyelmes Uram! A közel két éve tartó háború legújabb fejleményei arra késztették a szlovák kormányt, hogy nagy német szövetségese mellett ő is hadba küldje hadseregét. Ebben a hadseregben vállvetve küzd most az itt élő valamennyi nemzetnek fia, ezek között a magyarok is. Tagadhatatlan, hogy Szlovákiának hadba lépésével kapcsolatban súlyos terheket kell vállalnia minden téren. Tagadhatatlan az is, hogy ez a fokozott tehervállalás csak akkor nem zavarja mega konszolidálódást, ha a kormányzat kiküszöböl mindent, ami nyugtalanságot, elégedetlenséget vagy elkeseredést kelthet. A szlovákiai magyarok magatartásáért mindenkor vállaltam a felelősséget és felelősségvállalásom késztet arra, hogy a mostani súlyos és még súlyosbodó viszonyok között ismételten reámutassak az itteni magyaroknak még változatlanul fennálló különböző sérelmeire. Méltányolom azonban a kormánynak egyébként is nem könnyű helyzetét, méltányolom azt is, hogy a szlovákiai adófizetők újabb adóterheket már csak nagyon nehezen tudnának vállalni, éppen azért csak azokat a sérelmeket sorolom fel, amelyek minden újabb költség felmerülése nélkül orvosolhatók, és amelyek törvényhozási intézkedés nélkül a közigazgatás rendes útján - tehát rövid időn belül küszöbölhetők ki és tehetők jóvá. Mindenekelőtt arra kívánok rámutatni, hogy Szlovákia jelenleg mint a tengelyhatalmak szövetségese visel háborút. Ugyanazokkal a szövetségesekkel, ugyanaz ellen az ellenség ellen száll tehát harcba, mint Magyarország. Nem látom ezért semmi elfogadható magyarázatát annak, miért kell itt Magyarország irányában bárkinek is bizalmatlansággal viseltetnie és ennek következményeképpen miért nehezítik meg például a kiutazást Szlovákiából Magyarországra, magyaroknak beutazását Szlovákiába, miért nem adják viszsza a magyaroknak már hónapok előtt lefoglalt rádióját és elkobzott útlevelét, miért plombálják le a mostani háborús eseményekkel kapcsolatban magyaroknak rádióját? Teljesen értem a kommunista elemek ellen való eljárást és azoknak ártalmatlanná tételét. Viszont nem tudom megérteni, hogy az újabb internálások során ismét olyan magyarokat is lllavára szállítottak, akiknek a kommunizmushoz soha semmi közük nem volt. Egyáltalában az internálásokkal és politikai letartóztatásokkal kapcsolatban felette kívánatos volna, ha csak a legmegbízhatóbb adatok alapján rendelnének el ilyen intézkedést, és gondosan kerülnék el a besúgók és árulkodók vádaskodásainak figyelembevételét. Az alkotmánytörvény egyenlő jogokat biztosít a szlovák állam minden polgárának. A kormánynak bizonyára módjában állana a hivatalos közegek és félhivatalos szervek és testületek útján is a magyarok irányában kedvezőbb atmoszférának megvetni alapjait. Elsősorban meg kellene akadályozni a magyaroknak gyakran előforduló gyalázását, lekicsinylését, a különböző felelőtlen akciókat a magyar nyelv és a magyar beszéd ellen. így például, hogy cégfeliratokról ne távolíttassák el a magyar szöveget, akadályozzák meg, hogy tanítók, katonák stb. nyilvánosan magyargyalázó énekeket énekeljenek. Hogy az államvédelmi törvény rendelkezéseit magyarellenes értelemben használják ki. Előfordult az is (Nyitra), hogy a vendéglők étlapjukon nem használhatnak magyar szöveget. De magasabb fórumok részéről is megállapítható a magyar nyelv ellen irányuló tendencia. így a magyar újságok és itt kiadott sajtótermékek nem használhatják a magyar helységneveket, a Szlovákiai Újságírók Szövetsége, amelynek tagjai a magyar újságírók is, hivatalos nyelvként nem használhatja a magyart is. 162
