Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)

Dokumentumok

magyar osztály, a magyar munkások oda mehessenek. De uraim, máma, amikor gazdaságilag nagyon rá vannak azok az emberek szorulva, hát hogy akkor egy és ugyanabban a bányában dolgozó egyik ember kapjon egy 20% segélyt, mert bent van a szakszervezetben, és a másik csak azért ne kapja meg a 20% drágasági pótlékot, mert az ő szakszervezetét nem hagyták jóvá, ez se nem szociális, se nem politikus eljárás. Igaz, hogy most újabb választ kapok, amikor megyek sürgetni az alapszabályokat. Azt mondja a belügyminiszter úr: „Kérem, most úgy a szlovák, mint a német szakszervezet is meg fog szűnni, és príde niečo stavovského”. Hát, kérem, amikor még a miniszter azt mondja nekem, hogy „niečo", hát akkor az még eltarthat három-négy hónapig, vagy egy félévig, vagy nyolc, vagy lehet, hogy kilenc hónapig is, s ezalatt a magyar munkások itten hátrányos helyzetben lesznek. Tehát én a magam részéről azt kérném, hogy a belügyminiszter úr legyen szíves és tegye ezt valahogyan lehetővé. Ha tényleg most gyorsan bekövetkezne ez a rendi - nem tudom - átalakulása a munkáskérdésnek, akkor benne vagyok. De ha ez nem történne meg, akkor hagyja jóvá, kérem szépen, a szakszervezeteket, mert ez tisztán szociális kérdés, és Uraim, máma tényleg a munkásokkal foglalkozni kell. Foglalkozni kell velük egyrészt azért, mert hiszen emberi parancs ez, de másrészt azért, mert, sajnos - és nem mindég eredménytelenül - a bolseviki propagandát ebben az országban még nem felejtették el, és vannak egyesek, akik igyekeznek a bolseviki propagandát kihasználni. Tehát mi, akik szívből semmit sem utálunk jobban, mint a sarlót és a kalapácsot és ezt az egész szovjetrendszert, úgy utáljuk igazán, hogy jobban nem is lehet, kérjük az Urakat, hogy a szakszervezetnek jóváhagyásával is tegyék lehetővé nekünk, hogy ennek a bolseviki propagandának valamiképpen elejét vegyük.

Amilyen örömmel üdvözlünk minden olyan intézkedést, amely a munkásoknak a helyzetén javít, épp olyan aggállyal nézzük azt, hogy a termelő osztály, szóval a gazda, nem fog tudni annyit keresni, illetve annyit elérni a terményeiért, hogy ezeknek a szociális kívánalmaknak és azonkívül az állammal szemben levő kötelességeinek eleget tegyen. Azért is, nehogy azt mondják egyesek, akik talán szeretnének valami olyat magyarázni a szavaimba, ami egyáltalában abban nincs, én nem akarok mást kérni, csak azt, hogy méltóztassanak nagyon vigyázni arra, hogy egyensúlyban legyen ez a két tétel, hogy a termelő kapjon annyit árban az általa termelt árukért, hogy a munkást fizethesse, mert különben baj lesz. (Predsedania sa ujal podpredseda Dr. Opluštil.)

No most, kérem szépen, az idegenforgalommal kapcsolatban szeretnék még egyet mondani. A passzív tételek között, azt mondja a miniszter úr, hogy többek között az állami fürdők is szerepelnek. Hát kérem, ha énnekem van egy rosszul menő üzletem, akkor nem értem azt, hogy miért akarok még egy rossz üzletet? Tehát én nem értem, hogy ha olyan sokat ráfizetnek ezekre a fürdőkre, akkor miért kellett Pöstyénfürdőt kisajátítani? És ha már kisajátították, akkor méltóztassanak fizetni érte teljes értéket, mert nekem nagyon gyanús, hogy itt ennél az egész Pöstyénnél, illetve a pöstyéni kisajátításnál nagyon sok szerepet játszik még mindig a Winter úr, aki - azt hiszem - nem ária. Legalább a különböző malmok eladásánál hallottam bizonyos dolgokat, amelyek nem egészen szépek. Én kérném, hogy ne terheljék fölöslegesen az állam költségvetését azzal, hogy egy csomó passzív fürdőhöz még egy passzívat vegyenek, és különben, kérem szépen, ha már kisajátítják, akkor fizessék meg. Mert hogyha nem fogják teljes értékben kártalanítani a volt tulajdonost, akkor könnyen előfordulhat, hogy azt megint nemzeti sérelemnek fogják venni, és az idegenforgalom megint csak csökkenni fog.

Végezetül szabadjon egyet mondanom. A költségvetés ha őszinte, akkor az természetesen nagyon jó, de azért egy bizonyos forma szépséghibára szeretnék itten rámutatni.

160