Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
csehszlovák népszámlálás és 1938-as magyar népszámlálásból. Ezek az adatok kézzel foghatóan bizonyítják azt, hogy a bécsi döntés nem volt mindenben igazságos, és ezért szeretném magát jó előre figyelmeztetni arra, hogy ennek a kérdésnek valamilyen formában való reparálása küszöbön áll. Pár nap múlva módom lesz valahogy magának ezt a térképet mellékleteivel együtt átadni. Kérdem magától, nem hiszi-e, hogy lehetne erről a kérdésről a magyar kormánnyal valamilyen formában direkt tárgyalásokat kezdeni, hogy egymás között barátságosan megállapodjunk. Ennek két előnye volna. Az első előny az, hogy két fél kölcsönös megállapodása nem hagy maga után fájó sebeket, ami ebben az esetben igen fontos, a másik előnye az volna, hogy egy velünk folytatott békés és önkéntes egyezség Magyarországtól kisebb áldozatokat követelne, mintha mi a kérdést völkisch alapon fogjuk akarni megoldani. Egyre felhívom a figyelmét, hogy mihelyt Magyarország és Románia között megállapodás jön létre az erdélyi kérdésben, ami szintén völkisch alapon történik, rögtön föl fogjuk mi is vetni az előbb említett adatok alapján a völkisch elvre támaszkodva területi igényeinket. Ekkor bejött Mach miniszter, kit Tuka röviden informált, hogy mit közölt velem. Feltűnő egy volt csak, hogy míg négyszemközt voltunk, Tuka úgy mondta nekem a dolgot, mintha közlésével Magyarországnak szolgálatot akarna tenni, úgy Mach előtt már ezt a hangot teljesen elhagyta, és egyszerűen csak az eljövendő eseményeket vázolta előttem. Közölte velem Tuka, hogy követeléseik Magyarországgal szemben a legteljesebb tárgyilagosságon alapulnak és mindössze kb. 2 és fél ezer négyzetkilométerre tartanak igényt, megközelítően 140.000 lakossal. Hozzátette ehhez rögtön azt, hogy ez a magyar kormány részéről annál könnyebben teljesíthető, mert pozitív tudomása van arról, hogy az erdélyi kérdés rendezésénél Magyarország minimálisan 2 és fél millió lakossal fog szaporodni. Ennek folytán egy ország, melynek lakosainak száma meghaladja a 13 milliót, könnyen leadhat egy százalékot lakosaiból, akik kompakt egységben laknak és nem magyarok. Ez a kérdés, folytatta Tuka, a mi részünkre már nem kérdés, mert elintézett tény, hogy követeléseinket honorálni fogják azok, akik Európának új határait meg fogják állapítani. 1938 novemberében a bécsi arbitrázsnál a magyarok nyeregben voltak, bennünket még senki sem ismert. Nem akarom azt mondani, hogy a magyarok ma már nem ülnének nyeregben, de nyeregben ülünk mi is, és még Olaszország támogatására is számíthatunk, mert annyira reális követelésekkel állunk elő. Hiába fognak a magyarok történelmi érvekkel előjönni Kassánál, ma nem azt az időt éljük, ahol történelmi érvek meghallgatásra találnának, ma a dinamikus völkisch gondolat az, amely az új határokat meg fogja vonni. Erre egész nyugodtan a következőket válaszoltam neki: Miniszterelnök úr veszélyes játékba kezd, amikor völkisch alapon jogot vindikál magának Kassára. Kassát a magyarok soha vissza nem fogják adni, és ha kell, akkor az utolsó gyerek is ott fog állni, bár tudom azt is, hogy a kassai helyőrség egymaga megtudja menteni ezt a várost olyanok elől, akik rá akarják tenni kezüket. De átgondolta-e Miniszterelnök úr azt, hogy ha maguk Kassát völkisch alapon követelik, egy szép napon arra ébredhetnek, hogy a közép-európai kérdés végleges rendezésénél elveszíthetik Pozsonyt, mely városnak 1910-ben 43%-a német volt és 41%-a magyar. Tessék csak meggondolni, hogy az elmúlt két évben mennyi német jött ide, úgy hogy a saját érveikkel, melyekkel ma Magyarországtól el akarnak vinni területeket, fogják esetleg elveszíteni jelenlegi fővárosukat. Teleki miniszterelnök a bécsi döntés után közvetlenül hajlandó volt bizonyos határkiigazításokat keresztülvinni Nagysurány és környékén, mellyel szemben Kelet-Szlovákiánál kért volna kisebb területátcsatolásokat Magyarországhoz. Ezt a komoly ajánlatát a magyar kormánynak nem fogadta el az akkori szlovák kormány, mert kereskedők módjára kezdték a visszaajánlott és visszakért területek értékét pénzben szá138