Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
de hogy ennek a pozitívumnak gyümölcsei áldásosak lesznek-e vagy sem, az mindnyájunk előtt még egy nagy kérdőjel. (Hluk. Poslanec Daníhel: Dúfame, že aj tam prídu k rozumu.) A jelenlegi szlovák kormánynak a szlovákiai magyarok felé való beállítottságában nem kételkedem és merem remélni, hogy az határozottan jóakaratú. A jelenlegi magyar kormány beállítottsága a magyarországi szlovákok irányában határozottan barátságos, ezt éppúgy tudom, mert tudom tőle, hogy örülne annak, ha Szlovákiával a legteljesebb és zavartalanabb igaz jószomszédi viszony végre testet ölthetne. A reciprocitás veszélyét a következőkben látom fennforogni: akkor hangoztatják itt a reciprocitást, amikor konkrét panaszunk van, melynek orvoslását kérjük. A magyar kormánynak nem szándéka követni a szlovákokat ezen a téren, de félek attól, hogy egyszer a magyarországi közvélemény meg fogja unni az itt egyoldalúan hangoztatott és alkalmazott reciprocitást (hluk) és akkor nem a mindnyájunk által kívánt közeledés, de távolodás fog beállani. Mi lehet majd ennek a következménye? Nem akarom az ördögöt falra festeni, de ha akár szlovák oldalról, akár magyar oldalról egyszer idővel - nem mondom, hogy most, (hluk), esetleg egy későbbi időben - más kormány fog intézkedni, mint a mai és ennek tagjai közül valamelyik türelmetlenebb vagy idegesebb természetű lesz, kevesebb megértés lesz benne, mint a mai magyar kormányban, mely türelmének és jóakaratának a legvégső határáig ment el, akkor bekövetkezhetik az az (hluk) áldatlan pillanat, hogy egy elbocsátott szlovákiai magyar munkásért a reciprocitás elvére helyezkedve, a paritásnak megfelelő számban el fognak Magyarországon szlovák munkásokat bocsátani. (Hluk. Výkrik: Aj tak ich vyháňajú!) Minthogy az ilyen esetekben nincs döntő fórum, ezt azután a végsőkig lehet fokozni, ami sajnos éppen az ellenkezőjét fogja eredményezni, amire mindnyájan vágyódunk, hogy a két nemzet egymással jó barátságban éljen és a két ország nemzetiségei meg legyenek elégedve. Remélem, a szlovák kormány és az itt ülő képviselőtársaim megvannak arról győződve, hogy én soha olyan kívánsággal nem állottam elő, amely nem lett volna teljesíthető, vagy amellyel én a szlovák állam szuverenitását sérteni, érinteni vagy gyöngíteni akartam volna. Az itt élő magyarság részére csak a legelemibb jogokat akartam biztosítani, de sajnos, nemegyszer eredménytelenül. (Hluk.) Nem tagadom azt sem, hogy voltak esetek, mikor úgy láttam, hogy a Magyarországhoz visszacsatolt területeken egyes alárendelt hatóságok részéről olyan intézkedések történtek, melyek ellentétben állnak a magyarországi szlovákok érdekeivel, de egyúttal nem fedik a magyar kormány hivatalos álláspontját a nemzetiségi kérdésekben, úgy haladéktalanul közbeléptem a legilletékesebb fórumoknál. (Výkrik: Krásna výhovorka!) Egyről biztosíthatom itt az urakat és ez az: ha reális és helytálló panasszal jöttem, úgy azt mindenkor azonnal orvosolták. Valószínű, hogy vannak még olyan kívánságaik a magyarországi szlovákoknak, amelyek teljesítendők és meggyőződésem szerint teljesedni is fognak. Ezt ellenben a reciprocitás hangoztatása legfeljebb hátráltatni fogja, mert teljes tárgyilagossággal állítom azt is, hogy sok esetben, sőt a legtöbb esetben a magyarországi szlovákoknak idejuttatott panaszai erősen túlzottak. Nem tudom, kinek biztatására történik ez, de mindenesetre félrevezeti az illetékes tényezőket, akik azután ezekből a panaszokból leszűrik azt a véleményt, mely őket végeredményben a merev reciprocitásra szorítja. Végzetül még csak egy kérdést szeretnék röviden érinteni. Ez a Szent lstván-i gondolat. A Szent lstván-i gondolat ellen gyakran volt alkalmam a szlovák sajtóban kirohanásokat olvasni. Legutóbb Hrušovský képviselőtársam parlamenti beszédében szintén, hogy úgy mondjam, tiltakozott az ellen, hogy Magyarországon hirdessék a Szent lstván-i gondolatot. 123
