Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Popély Árpád: A prágai és a magyar külképviselet és a csehszlovákiai magyarság (1948 - 1956)
változatlanul nagyon jó volt”, s a jugoszláv diplomaták is több alkalommal keresték a kapcsolatot a magyar főkonzulátussal.372 A hatalom reagálását a forradalmi eseményekre Gábor József nagykövet 1957. január 30- i beszámolója foglalta össze. Minderről budapesti tartózkodása alatt röviden már személyesen is beszámolt a Külügyminisztériumban, ennek ellenére szükségesnek tartotta, hogy írásbeli jelentést is készítsen a csehszlovákiai fejleményekről. A párt- és kormányszervek intézkedéseiről, a fegyveres erők mozgósításáról, az „ellenforradalmat” elítélő nagygyűlésekről és hűségnyilatkozatokról, a csehszlovák sajtó írásairól és a Kádár-kormány megsegítésére indított segélyakcióról egyaránt számot adó jelentésben leginkább szemet szúró annak megváltozott frazeológiája. A nagykövet, aki az október 23-át követő magyarországi eseményeket novemberben még forradalomnak nevezte, ezúttal - nyilvánvalóan a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésének a történteket ellenforradalomnak nyilvánító december 2-i határozatának hatására - már egyértelműen ellenforradalomként aposztrofálta azokat.373 * A prágai, s különösen a pozsonyi magyar képviseletnek megalakulásától kezdve kiemelt feladata volt a jogfosztott szlovákiai magyarság helyzetének figyelemmel követése, sérelmeinek dokumentálása és a más érdekvédelmi lehetőséggel nem rendelkező magyar kisebbség jogvédelmének ellátása. E tevékenységüket tovább folytatták azt követően is, hogy mindkét országban bekövetkezett a kommunista fordulat. Szoros kapcsolatot tartottak fenn a szlovákiai magyarságnak a kommunista párt által kinevezett, s a Magyar Bizottságban, majd pedig a Csemadok vezetésében helyet kapott új vezetőivel, akik - valószínűleg a korábbi beidegződéseknek engedve, amikor a jogfosztott magyarság a hatóságok által foganatosított jogsértő intézkedések hatálytalanítása érdekében ösztönszerűen a magyar diplomáciától várt segítséget - jó ideig még szintén a magyar fél közbenjárásától remélték a kisebbségi sérelmek orvoslását. Csehszlovák, ezen belül is elsősorban szlovák részről a pozsonyi magyar képviselet - a meghatalmazotti hivatal, majd a főkonzulátus - következetes jogvédő tevékenységét és a magyar kisebbséggel fenntartott szoros kapcsolatait kezdettől fogva nyugtalansággal szemlélték, s a magyar lakosság érdekében történt interveniálásait a csehszlovák belügyekbe való illetéktelen beavatkozásnak tekintették. Daniel Okáli áttelepítési kormánybiztos már 1946 szeptemberében sürgette az általa „szabotőrnek” nevezett Wagner Ferenc visszahívását. A magyar kisebbség érdekében tett különböző lépései miatt hasonló kifogásokat fogalmazott meg Wagner utódjával, Csordás Istvánnal szemben a csehszlovák Külügyminisztérium egyik főosztályvezetője, Vavro Hajdú is, aki 1949 februárjában Bolgár Elek prágai követ előtt vetette fel, nem tartja-e a magyar kormány időszerűnek Csordást leváltani és „megfelelő pártemberre” bízni a pozsonyi főkonzulátus vezetését. Nehezményezte Hajdú a prágai követség eljárását is, s - arra a jegyzékére utalva, amelyben a hazatérő deportáltak érdekében az állampolgári fogadalom letételére megállapított 372 MOL, KÜM-TÜK, Csehszlovákia, 14. d., 00277/1957. Bényi elvtárs jelentése. 373 MÓL, KÜM-TÜK, Csehszlovákia, 14. d., 00708/1957. Az októberi események kihatása Csehszlovákiában és a csehszlovák párt és kormány ezzel kapcsolatos intézkedései. (A pártvezetés forradalom alatti intézkedéseire bővebben lásd Popély Árpád: A szlovák pártvezetés és az 1956-os magyar forradalom. In Ivaničková, Edita - Simon Attila [szerk.]: i. m. 57-74. p.) 89
