Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Popély Árpád: A prágai és a magyar külképviselet és a csehszlovákiai magyarság (1948 - 1956)
Az ötvenes évek első felének egyik legnagyobb jelentőségű csehszlovákiai belpolitikai eseménye az 1954 májusában lebonyolított nemzeti bizottsági, valamint az ugyanezen év novemberében megtartott parlamenti választások voltak. A kommunista hatalom 1948 óta először vállalkozott arra, hogy a választóurnákhoz engedje az ország lakosságát, jóllehet a választások során - a szovjet tömb többi országához hasonlóan - az már csupán a kommunista párt irányította Nemzeti Front közös listájára voksolhatott. A magyar lakosság számára a választások különlegességét az adta, hogy a második világháború utáni választások során első alkalommal járulhatott az urnákhoz, s első alkalommal kaphattak helyet magyarok is a prágai Nemzetgyűlésben és a pozsonyi Szlovák Nemzeti Tanácsban. A nagykövetség és a főkonzulátus az év folyamán közel tucat jelentésben számolt be a választások előkészületeiről és lebonyolításáról, e jelentésekben azonban - a „választási kampányhoz” hasonlatosan - csupán minimális teret kapott a nemzetiségi tematika. Füredi főkonzul a nemzeti bizottsági választások előkészítéséről tudósítva közölte Budapesttel azt az értesülését, hogy a jelöléseknél nagy figyelmet fordítanak az egyes nemzetiségek megfelelő képviseletének biztosítására, példaként hozva fel a Dunaszerdahelyi járást, ahol ajelöltek több mint kétharmada magyar nemzetiségű.319 320 Mányik főkonzul a parlamenti választásokkal kapcsolatban figyelt fel arra a későbbiekben is gyakran előforduló jelenségre, hogy a nemzetiségi kérdést a csehszlovák politikai elit hajlamos a csehek és szlovákok viszonyára korlátozni, miközben csupán egy-két általános mondatot szán az ország nemzetiségeire, s ugyancsak ő hívta fel a figyelmet arra is, hogy noha az Új Szó időnként egy-egy magyar nevű képviselőjelöltet is népszerűsített, sehol nem történt utalás arra, hogy a törvényhozó szervekben kik fogják képviselni a magyarságot, így a magyar nemzetiségű jelöltekre „csak a nevek hangzása után lehet hozzávetőlegesen következtetni”.321 A választások után újjáalakuló Szlovák Nemzeti Tanács Dénes Ferenc személyében magyar nemzetiségű alelnököt is kapott. Az 1955 februárjában az Új Szó főszerkesztőjévé is kinevezett, s az 1960-as évek végéig számos párt- és állami tisztséget betöltő Dénes azonban a kisebbségi magyar közösség legszervilisebb politikai vezetői közé tartozott. Megfelelési kényszerére Mányik főkonzul is több alkalommal figyelmeztetett, hangsúlyozva, hogy noha gyengén beszél szlovákul, mégis szlováknak mondja magát, sőt vele is csak szlovákul akar beszélni.322 Magyar kulturális intézmények és rendezvények Az ötvenes évek első felében a magyar kisebbség kulturális igényeinek kielégítését volt hivatott szolgálni többek között az Állami Faluszínház magyar tagozatának, majd a komáromi Magyar Területi Színháznak, végül pedig a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttesnek a létrehozása. Nemzeti bizottsági és parlamenti választások 1954-ben 319 MOL, KÜM-TÜK, Csehszlovákia, 54. d., 009979/1955. Szlovákiai magyarság problémái. 320 MOL, PF-TÜK, 26. d., 58/1/titk.1954.1. Nemzeti bizottsági választások előkészítése Szlovákiában. 321 MÓL, PF-TÜK, 5. d., 33/szig.titk.l954. Választások Szlovákiában. 322 MÓL, PF-TÜK, 26. d., lll/titk./1954. A Szlovák Nemzeti Tanács ülése; uo., 6. d., 10/9/szig.titk.l955. A szlovákiai magyarság helyzetéről. 79
