Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Popély Árpád: A prágai és a magyar külképviselet és a csehszlovákiai magyarság (1948 - 1956)
lését és az állampolgárságukat visszakapó, valamint „államilag megbízhatónak" bizonyuló magyar pedagógusok elhelyezését is, szavainak őszinteségével szemben azonban alapos kételyeket ébreszt az a tény, hogy a szlovák pártvezetés három héttel korábban, február 5- én éppen az ő kezdeményezésére foglalta határozatba, hogy az iskolaügyben olyan politikát kell folytatni, amelynek az asszimilációhoz kell vezetnie.201 1949 márciusában és áprilisában a Viliam Širokýnál és Štefan Bašťovanskýnál tett látogatásai során több alkalommal interveniált a magyar nyelvű oktatás, különösen pedig a fizikai munkába állított magyar tanítók ügyében Vándor József pozsonyi konzul is. Bašťovanský szlovák pártfőtitkárral folytatott március 24-i megbeszéléséből, miután az a konzul felvetésére többek között azzal reagált, hogy a szlovákiai magyar értelmiség reakciós, soviniszta, ezért a magyar ifjúság nevelését nem lehet a magyar tanítókra bízni, Vándor konzul azt szűrte le, hogy „a kérdés felvetése kellemetlenül érintette”, s „nem tetszik neki az a gondolat, hogy magyar tanítók foglalkozzanak a magyar gyerekekkel”. Bašťovanský a konzul következő, április 12-i látogatásakor a magyar értelmiséggel kapcsolatos korábbi véleményét megismételve kijelentette, hogy a magyar ifjúság nevelését azért nem lehet a magyar tanítókra és papokra bízni, mivel minden reakciós megmozdulás mögött elsősorban ők álltak.202 Vándor konzul 1949. június 10-i jelentésében továbbra is arról volt kénytelen beszámolni, hogy amikor május utolsó napjaiban megtörténtek a beíratások az elemi iskolákba, gyakorlatilag semmi sem változott a korábbiakhoz képest. A magyar lakosság kollektív kérvények tömegeit intézi az iskolaügyi megbízotthoz és a Magyar Bizottsághoz, a reszlovakizált szülők gyermekeit azonban ott sem engedik magyar osztályba íratni, ahol működnek ilyen osztályok, s általános jelenség az is, hogy a magyar osztályok kezdeményezői ellen csendőrségi nyomozás indul, amely során beidézik és kihallgatják az állásukból elbocsátott tanítókat, papokat és más értelmiségieket. A konzul a magyar tanulók szlovák iskolába való beerőltetésével kapcsolatban megfogalmazta azt a javaslatot, hogy a megkötendő csehszlovák-magyar kultúregyezményben biztosítani kellene a szlovák iskolába beírt tanulók kisebbségi iskolába való átiratkozásának lehetőségét, az SZLKP Magyar Bizottsága és a Csemadok képviselőinek részvételével pedig egy olyan bizottság létesítését, amely jogosult lenne dönteni a magyar iskolák felállításának kérdésében.203 1949 szeptemberében már 164 településen nyitottak magyar nyelvű osztályokat, azonban továbbra is csupán az elemi iskolák mellett, s ugyancsak gyakori jelenség volt az is, hogy városokban és járási székhelyeken általában nem engedélyezték magyar osztályok indítását. A magyar nyelvű oktatás újraindításának nehézségei közé tartozott többek között a magyar nyelvű tankönyvek, valamint a szakképzett magyar pedagógusok hiánya is. A pozsonyi főkonzulátus becslése szerint a harmincas évek végén működő több mint 2000 magyar pedagógus közül hozzávetőleg 1000 települt át Magyarországra, további 500 elhunyt vagy kiöregedett, a maradék nagy része máshol helyezkedett el, s csak kis részük maradt a tanári pályán, általában szlovák iskolákban.204 201 SNA, ÚV KSS - Preds., 790. d., a. j. 4, Zápis zo zasadnutia Predsedníctva ÚV KSS, ktoré sa konalo dňa 5. II. 1949 v Bratislave. 202 MOL, PF-TÜK, 18. d., 97/pol.-1949. Látogatás Viliam Široký KSS-elnök és miniszterelnök-helyettesnél; MOL, KÜM-TÜK, Csehszlovákia, 52. d., 2573/1949. Látogatás Bašťovanský KSS-fôtitkárnál; uo. 3100/1949. Látogatás Bašťovanský KSS-fôtitkárnál. 203 MOL, KÜM-TÜK, Csehszlovákia, 52. d., 5955/pol-1949. Magyar tannyelvű iskolák. 204 MOL, PF-TÜK, 2. d., 31/1950. A pozsonyi főkonzulátus összefoglaló jelentése az 1949. évről IL, 86. p. 57
