Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)

Popély Árpád: A prágai és a magyar külképviselet és a csehszlovákiai magyarság (1948 - 1956)

utasította a közgyűlésen elfogadott alapszabály jóváhagyását, III. bizonyos módosító javaslatokkal látta el azt.184 A Belügyi Megbízotti Hivatal átirata a konzul szerint egy „látszatengedményt” tartalmaz csupán a reszlovakizáltakkal kapcsolatban, mégpedig azt, hogy nem használja a „nem reszlovakizált” kifejezést, hanem helyette a „magyar nemzetiségű” megszorítást tartalmazza, ami a konzul véleménye szerint „eredményeiben ugyanaz”.185

Az idézett jelentés beszámolt az alapszabály elfogadásával, ill. a reszlovakizáltakkal kapcsolatban kialakult ellentétes álláspontok kérdésében beállt újabb fordulatról is. A főkonzul Lőrinczre hivatkozva jelentette, hogy Viliam Široký - miután Lőrincz Gyulával együtt pontról pontra átnézte az alapszabály-tervezetet és a Belügyi Megbízotti Hivatal által javasolt módosításokat - „a legsúlyosabb megjegyzésekkel illette Dr. Pavlik tájékoztatásügyi megbízottat a tervezet soviniszta, kicsinyes, szűklátókörű, antimarxista kitételei miatt”, s teljesen szabadkezet biztosított Lőrincznek az alapszabály egyes pontjainak átszövegezésére, ill. kihagyására. Ezt követően Štefan Bašťovanský pártfőtitkáron keresztül utasította Okáli belügyi megbízottat, hogy Lőrinczcel együtt véglegesítse az alapszabály szövegét.186 A Belügyi Megbízotti Hivatal ilyen előzményeket követően 1949. június 15-én nagyrészt az alakuló közgyűlésen elfogadott formában hagyta jóvá a Csemadok alapszabályát, amely Široký közbeavatkozásának eredményeként a reszlovakizáltak Csemadok-tagságát már semmilyen formában nem korlátozta.187

A reszlovakizáltak Csemadok-tagságának kérdése azonban - a várakozásokkal ellentétben - még az alapszabály jóváhagyását követően sem jutott nyugvópontra. Vándor konzul 1949. december 10-én továbbra is arról tájékoztatta Budapestet, hogy Pavlík tájékoztatásügyi megbízott még mindig nem vonta vissza a reszlovakizáltak felvételét tiltó körlevelét, a helyi szervezetek ellenőrzésével megbízott kulturális referensek pedig még mindig a szervezetek fejlődését akadályozó bizalmas utasításokat kapnak. Jelentésében felhívta a figyelmet a népművelők és kulturális dolgozók Tájékoztatásügyi Megbízotti Hivatal által szervezett 1949. november 22-23-i konferenciájára is, amelyen Pavlík megbízott éles kirohanást intézett a Csemadok ellen. Pavlík egyrészt továbbra is kifogásolta a Csemadoknak a reszlovakizáltak beszervezésére irányuló szándékát, másrészt pedig helytelenítette azt is, hogy az egyesületben sokan a magyarság politikai vagy érdekképviseletét látják. Szerinte „a magyar dolgozók előtt nyitva áll az út a tömegszervezetekbe, így a kommunista pártba is”, ezért ha valaki a Csemadokból magyar érdekképviseletet akarna formálni, az „a dolgozó nép egységének ellenségévé” válna.188

184 Az átiratot szlovák eredetiben közzétette Popély Árpád (szerk.): i. m. 186-189. p., magyar fordításban Őszi Irma - Sidó Zoltán: Ötven év szolgálat. A Csemadok tevékenysége az Érsekújvári járásban 1949-1999. Dunaszerdahely, Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya /Gyurcsó István Alapítvány Könyvek 21./, 2000, 233-238. p.

185 A Belügyi Megbízotti Hivatal az alapszabály 5. §-ába többek között azt a megszorítást kívánta belefoglaltatni, hogy az egyesület rendes tagja „magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgár" lehet.

186 MOL, KÜM-TÜK, Csehszlovákia, 53. d., 201/1949. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének alapszabályai.

187 Az alapszabály végleges szövegét közli: Alapszabályok. Dokumentumok a Csemadok történetéből (1949-2000). Fórum Társadalomtudományi Szemle V. évf. (2003) 3. sz. 128-138. p.

188 MÓL, KÜM-TÜK, Csehszlovákia, 55. d., 1092/1949. Népnevelők és kulturális dolgozók konferenciája. (Az 1949-es évről készült összefoglaló jelentésében maga Vándor konzul is nehezményezte, hogy „a politikai fejlődésben elmaradt magyar tömegek” egyrészt hajlamosak a Csemadokban nem kulturális szervezetet, hanem érdekképviseletet látni, másrészt nem szocialista kultúrát akarnak magyar nyelven a Csemadoktól, hanem „a múlt rendszer ún. »magyar kultúrélete« folytatását”. MOL, PF-TÜK, 2. d., 31/1950. A pozsonyi főkonzulátus összefoglaló jelentése az 1949. évről II., 97. p.)

54