Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
elvtárs Dénes elvtársat úgy mutatta be nekem, mint a szlovákiai magyarság képviselőjét ebben a magas funkcióban.) Ezek közé tartozik többek között Cap elvtárs, a Kassai Kerületi Nemzeti Bizottság elnökhelyettese, akit mindenki magyarnak ismer. Ilyen Róják elvtárs is, a Szlovák Munkásmozgalmi Intézet helyettes vezetője. (Róják elvtárs különben előttem elítélően nyilatkozott olyanokról, mint Dénes elvtárs, akik jóllehet magyarok s szlováknak vallják magukat. Róják elvtárs is nehezen beszél szlovákul.) A nemzetiségi politika eredményeként számos magyar iskola van Szlovákiában. A magyar lakosság igényei azonban ennél a számnál jóval nagyobbak. A legnagyobb baj, hogy a magyar lakosság csak úgy kap magyar iskolát, ha ezt csoportosan írásban kérik. Ehhez pedig - mondotta Simái elvtárs - személyes bátorság kell. Véleménye szerint az iskolai hatóságoknak felülről kellene felállítani magyar iskolákat. Feltűnő, hogy a magyar iskolákban szlovák nyelvű feliratokat és személtető táblákat találunk. Ugyanakkor nem gondoskodnak eléggé a magyar gyerekek szlovák nyelvi képzéséről. A heti 2 óra ezt korántsem biztosítja. Lehetetlen az, hogy a magyar technikumokban csak magyarul tanítanak, aminek az az eredménye, hogy az ezekből az iskolákból kikerülttechnikusok az üzemben nem tudnak helytállni, mert nem ismerik a termelésben szükséges szakkifejezéseket. így érvényesülési lehetősége kevés magyar technikumi tanulónak van. Simái elvtárs ebben ugyanazt a tendenciát látja, mint az első köztársaságban, ahol az iskolaügyi miniszter álláspontja az volt, hogy magyar gyerekek ne tanuljanak szlovákul, s ezáltal ne érvényesülhessenek. A politikai nevelő munkában is jelentkezik a szlovák nacionalizmus. Ennek jele, hogy politikai előadónak magyar lakosság körébe szlovákokat küldenek, akiket a hallgatóság nem ért meg. A közigazgatás vonalán sem hajtják végre a magyar feliratok alkalmazására vonatkozó rendelkezéseket. A falvak nevei az útjelzőkön, az állomásokon és egyéb irányjelző táblákon sehol sincsenek magyarul is feltüntetve. (A pozsonyi nagyáruházban az utóbbi hetekben eltűntek a magyar nyelvű feliratok.) Ismeretes, hogy Pozsonyban és Kassán a közönség nagy érdeklődése ellenére a komáromi Magyar Területi Színház nem léphet fel. A Magyar Területi Színház a Kassai kerületben is kizárólag falvakban adhat elő, pedig a közönség Kassán is nagyon várja. A magyar közönség színházi igényeinek a kielégítene nsége magával hozza a könnyű operettek nagy népszerűségét (Csárdáskirálynő, Gül Baba), amelyet a helyi műkedvelő csoportok színvonaltalanul adnak elő. A magyar lakosság kultúrházaiban a klubok könyvtáraiban szlovák nyelvű feliratok buzdítják a népet művelődésre. A sajtóolvasás népszerűsítésére hivatott sajtónapokon szlovák nyelvű propagandafeliratok ösztönzik a lakosságot az előfizetésre. A feliratokat nem értik, hatásuk tehát elmarad. A tavalyi párthatározat helyes elvi döntéssel megszüntette a magyar népi együttest és a SĽUK feladatául tűzte ki a nemzetiségi kultúra ismertetését. Ez a gyakorlatban nem valósult meg. Béres elvtárs szerint a SĽUK becsapta a közvéleményt, mert műsorában mai napig sincs magyar szám. (Tapasztalatom szerint a népi együttesek előadnak helyenként magyar táncszámokat, de délszlovák megjelöléssel.) Erre a SĽUK azért sem lehet képes - mondta Béres elvtárs -, mert a magyar népi együttesből csak 6 tagot vett át. Nem érti miért nem volt pénz a NÉPES fenntartására, amikor a most működő szlovák főiskolás népi együttesek mellett egy új főiskolai népi együttes alakult. Tapasztalata szerint a magyar lakosság általában, de szlovák falvakban is követelik, hogy magyar népi együttesek lépjenek fel. Sok helyen a NÉPES-t várják, mert nem tudják, hogy feloszlott. 523
