Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
tályidegen, kispolgári elemek gyermekei kerüljenek, de elkerültem azt, hogy arról nyilatkozzak, hol, melyik városban kellene az iskolákat megszervezni. Világos, hogy semmi szín alatt nem akarnak magyar 11 osztályos iskolát Bratislavában és Kassán, Strechaj elvtárs valószínűleg azt várta, hogy helyeseljem ezt. A főkonzulátusról és Mányik elvtársról való beszélgetés során érdeklődtem, mi a véleménye Mányik elvtársról. Azt válaszolta, hogy nagyon ritkán találkoznak, mert neki nincs ideje. Arra a kérdésre, hogy előfordulnak-e még olyan nézeteltérések közöttük, mint Füredi elvtárs idején, Strechaj elvtárs erre vállat vonva ennyit mondott: „nem tudok róla, bár még szoktak összejönni Mányik elvtársnál” (mármint vendégek). Ebből világosan érthető volt, hogy még az sem tetszik neki, ha Mányik elvtárs néha vendégeket hív meg, függetlenül attól, hogy azok nem szlovákiai magyarok. Erre megjegyeztem, hogy véleményem szerint a baráti kapcsolatokra nem lehet káros, ha néha Mányik elvtárs vendégül lát szlovák elvtársakat. Strechaj elvtárs erre csak annyit mondott: „No persze, persze” és átterelte a beszélgetést más témára, a Csehszlovákia és Magyarország közötti kapcsolatokra. A beszélgetés vége felé rátért arra, hogy vannak még kérdések, ahol nem kielégítő az együttműködés. Méltatlankodó hangon beszélt arról, hogy nincs igazunk, amikor a dunai erőműnél ragaszkodunk ahhoz, hogy a Duna új medre képezze a határvonalat, mert perspektívában nézve a kérdést a határoknak nincs nagy jelentőségük és mi ezzel az álláspontunkkal hátráltatjuk a dunai erőmű felépítését, holott tudja, hogy nekünk is szükségünk van az energiára és nekik is, jelenleg pl. legalább 175 megawatt hiányzik. A végén hozzátette, hogy ha másképp nem fog menni, ők a második ötéves tervben felépítik egyedül a dunai erőművet. Én erre kifejeztem reményemet, hogy megtaláljuk majd a közös álláspontot. (Ezzel összefügg, hogy Karol Bacílek, a SZLKP KB első titkára, tréfás hangon ugyan, de szintén tett olyan megjegyzést Mányik elvtárs előtt: „hogy felépítjük egyedül a dunai erőművet”. A beszélgetés, amely 35 percig tartott, ezzel véget ért és Strechaj elvtárs igen szívélyesen búcsúzott el. Fentieket még aznap elmondtam röviden Mányik elvtársnak, aki Budapestre utazott szabadságra. köv. titk. MOL, PN-TŰK, 12. d., 357/szig.titk/1955., gépelt, a szerző által aláírt másolat 515
