Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
akit nemrég választottak meg az URO elnökének Zupka elvtárs helyébe, O. Jeleň elvtársat, a Megbízottak Testületé új elnökhelyettesét és J. Való elvtársat, a Nemzetgyűlés alelnökét. 2.) Bacílek elvtárs igen figyelemreméltó megállapításokat tett beszámolójában a nemzetiségi kérdés megoldásáról. Bőven foglalkozott a cseh és a szlovák nemzet alakulásának viszonyával797 és különösen hosszasan időzött a két nép együttélésének történelmi előzményeivel. Ezzel kapcsolatban több ízben visszatért a néppárti szeparatizmus veszélye elleni harcra, melynek egyebek mellett olyan jelenségei vannak, mint a cseh munkásosztály, a cseh szakemberek és tudósok segítségének lebecsülése. Rendkívül figyelemreméltó és újszerű a szlovákiai magyar nemzetiség kérdésének felvetése. Bacílek elvtárs mindenekelőtt olyan tényekkel húzza alá a magyar (és az ukrán) nemzetiségek önállóságát, mint a törvényhozó és végrehajtó hatalomban való részvétel, iskolaügyi és kultúrpolitikai intézkedések és lehetőségek biztosítása. Fontos az a megállapítás is, hogy a párt nemzetiségi összetételében az utolsó kongresszus óta emelkedett a magyar nemzetiségi tagok száma, ami a magyar nemzetiség egyenjogúságának igen jelentős eredménye és bizonyítéka. A burzsoá nacionalizmus elleni harc kérdésével kapcsolatban külön figyelmet érdemel az a megállapítása, hogy a köztársaság magyar polgárai - beleértve a párt egyes tagjait és funkcionáriusait is - gyakran „elfeledkeznek arról, hogy a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság az ő hazájuk és hogy a politikát az ő számukra is a CSKP Központi Bizottsága határozza meg ugyanúgy, mint az MDP tagjai számára a politikát az MDP Központi Bizottsága szabja meg”. Ez a megállapítás kétségkívül összefüggésben áll azzal, hogy az itteni magyar nemzetiségek körében az utóbbi években egyesek szerettek hivatkozni a magyarországi események példájára. (Erről Bacílek elvtárs említést tett nekem április 4-i fogadásunk alkalmából. Lásd a tárgybani jelentést.798) Figyelemreméltó továbbá, hogy a Központi Bizottság a magyar nemzetiségű elvtársak körében a népi demokratikus Csehszlovákia iránt érzett hazafiságra és legforróbb viszonyra való nevelést tűzi ki feladatul. Az ukrán nemzetiségű elvtársak között viszont az ukrán nemzeti öntudat erősítésére vesz irányt. Ez összefüggésben áll azzal a ténnyel, hogy a csehszlovákiai ukrán nemzetiség tagjai nem ismerik az ukrán irodalmat, nem ápolják nemzeti nyelvüket. (Az ukrán intelligencia az első köztársaságban orosz nyelven tanult és írt.) Összefüggésben van nyilván azzal is, hogy a közelmúltban viszonylag kevés ukrán nemzetiségű dolgozó jelentkezett a Szovjetunióba való áttelepülésre az optálás keretében. Az ukrán nemzeti öntudat fejlődése kétségtelenül erősíteni fogja a Szovjetunió iránti szeretet érzését is. Mányik főkonzul MOL, PF-TÜK, 7. d., 89/szig.titk.1955., gépelt, a szerző által aláírt másolat 797 Nyilvánvaló elírás. Helyesen: viszonyának alakulásával. 798 Lásd a 166. sz. dokumentumot. 513
