Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
A sajtó igen sokat foglal kozott a választási törvény ismertetésével. Elméleti cikkek, riportok, dolgozók levelei foglalkoztak a kapitalista és a szocialista választási rendszer összehasonlításával. Még a humorrovatok is e kérdések népszerűsítését szolgálták. Ajelöltek népszerűsítése fontos eleme volt a választási propagandának. A vezetőfunkcióban lévő jelöltek fényképét hozták a lapok. A legfontosabb vezető elvtársakról kéthasábos életrajzok és tevékenységüket ismertető lelkes hangú cikkek jelentek meg. Általában ismertették a lapok a jelölteknek a választásokkal772 való találkozásait és ezeket igen jól felhasználták népszerűsítésükre. Ez az agitáció természetesen nemcsak a sajtón keresztül folyt, hiszen a májusi tanácsválasztásokon szerzett tapasztalatok felhasználásával az agitációs munka zömét az agitációs központok látták el, melyek tevékenységét, programját a sajtó szintén gyakran ismertette. A vidéki gyűléseken részt vett elvtársak tapasztalatai szerint a dolgozók még sohasem fogadták oly lelkesen jelöltjeiket, mint a választási kampány során. Egy-egy gyűlés valóságos örömünnep-jelleget öltött. Ezt jelentősen segítette elő a kulturális propaganda. A népi együtteseket ugyanis igen nagy eredménnyel használták fel a gyűlések hangulatának emelésére. Ez a jó előkészítő és nevelő munka tükröződött a választási eredményekben. A választás napját a rend, a fegyelem és a gyorsaság jellemezte, s a legtöbb helyen már a reggeli órákban leszavaztak. Pozsonyban egy-két szervezett megnyilvánuláson kívül (ifjúsági fáklyásmenet, éneklő és zenélő katonák, utcákra szerelt hangszórók) a szavazás ünnepélyes csendben zajlott le. Az egész választási kampány során feltűnő volt a nemzetiségi kérdés egyoldalú felvetése. A felelős megnyilatkozások, amennyiben a nemzetiségi kérdésekkel foglalkoztak, majdnem kivétel nélkül a csehek és szlovákok viszonyára szűkítették le a kérdést, egy-két általános mondatot szánva csupán annak megállapítására, hogy Csehszlovákiában valamennyi nemzetiség politikai, gazdasági és kulturális egyenjogúsága biztosítva van. Az Új Szó sokat írt arról, hogy a CSEMADOK együttesei, ének- és tánccsoportjai hogyan vettek részt a választási propagandában. Időnként egy-egy magyar nevű jelölt személyével is foglalkozott és magyar nemzetiségű dolgozók leveleit közölte a választásokkal kapcsolatban. Sehol sem történt azonban utalás arra, hogy kik képviselik majd a törvényhozó szervekben a magyar nemzetiséget. Nyilvánvaló, hogy a választási rendszer nem alapulhatott a nemzetiségi területeken, és ezért nem vetődhetett fel a magyar képviselők aranyának kérdése. Feltűnő azonban, hogy míg az Új Szó egy alkalommal népszerűsítette az ukrán nemzetiség képviselőjelöltjét, a Rudé právo pedig a német nemzetiség jelöltjét, sehol nem emlékeztek mega magyar vagya lengyel nemzetiség jelöltjeiről. Lőrincz Gyula úgy tájékoztatott, hogy összesen 27 magyar képviselő lesz a Nemzetgyűlésben és Szlovák Nemzeti Tanácsban, a múltbeli kettővel szemben.773 Erre azonban hivatalosan sehol sem történt utalás, így a magyar nemzetiségű képviselőkre csak a nevek hangzása után lehet hozzávetőlegesen következtetni. Talán a nemzetiségi kérdésnek a választási propagandában való elhanyagolása nem is volna annyira említésre méltó, ha nem hívná fel rá a figyelmet egy feltűnő jelenség Bacílek elvtárs legutóbbi beszédében. A választások előestéjén, november 25-én jelent meg Bacílek elvtárs választási beszéde,774 amelynek nyilván az volt a szerepe, hogy meg772 Helyesen: választókkal. 773 Lásd a 765. sz. jegyzetet. A Nemzetgyűlésnek és az SZNT-nek 1954-ig egyetlen magyar nemzetiségű képviselője sem volt, csupán 1954 tavaszán kooptáltak 2 magyar képviselőt az SZNT-be. 774 Bacílek beszédét az Új Szó november 26-án közölte A népi demokratikus Csehszlovákiában erős és boldog Szlovákia fejődött címmel. 496
