Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Popély Árpád: A prágai és a magyar külképviselet és a csehszlovákiai magyarság (1948 - 1956)
végrehajtásának elhalasztása és a perújrafelvétel érdekében. Prisender Emil, a család barátja 1949. május 1-jén Adler Sándornak, a pozsonyi zsidó egylet titkárának társaságában felkereste a magyar főkonzulátust is, ahol a Budapesten tartózkodó konzul távollétében Fodor Endre beosztottat kérték meg, hogy legyen segítségükre az ítélet végrehajtásának megakadályozása érdekében. A beosztott nem kívánt állást foglalni az ügyben, de elkísérte őket az egyik legbefolyásosabb magyar kommunista vezetőnek számító Fábry Istvánhoz, a szlovák pártvezetés melletti ún. Magyar Bizottság110 titkárához, aki azonban mindennemű közbenjárástól mereven elzárkózott.111 Vándor konzul az ügyről beszámoló 1949. május 15-i jelentéséhez csatolta többek között a Stószon élő Fábry Zoltán levelének másolatát is, aki a család kérésére Viliam Širokýnál próbált közbenjárni Esterházy érdekében. A konzul ugyanakkor jómaga óvakodott bármiféle intervenciótól. Amint azt jelentésében megírta: az őt Pozsonyba való visszatérése után külön-külön felkereső Prisender Emil és Fábry István előtt egyaránt leszögezte, hogy a kérdést csehszlovák belügynek tekinti, amelyben nem illetékes állást foglalni, s kijelentette, hogy az illetékesek ismerik Esterházy magatartását, így nincs is rá szükség, hogy bárki véleményét meghallgassák.112 Vándor óvatoskodó magatartása egyezhetett a Külügyminisztérium álláspontjával, amely május 24-én arra utasította a főkonzulátust, hogy tagjai Esterházy János ügyében „minden beavatkozástól tartózkodjanak”.113 A pozsonyi főkonzulátuson tett sikertelen látogatását követően Prisender Emil május 3- án Esterházy János húgának, Máriának a társaságában Prágába is elutazott, ahol többek között a magyar követséget is felkeresték a segítség reményében. Bár a külügyi iratok között a látogatásnak nincs nyoma, Esterházy Mária naplójában megörökítette az őket - a szabadságon lévő követ helyett - fogadó követségi titkár reakcióját: „Nem tehetnek semmit. Még szerencse, hogy nem beszéltünk a követtel, mert baj lehetne. Először is Magyarország nem avatkozhatik be Csehszlovákia belügyeibe, másodszor csak nem képzeljük, hogy egy népi demokrácia szót emel egy gróf érdekében? Ő személyesen sajnálja, de János érdekében nem tanácsolná, hogy Magyarország segítségét kérjük.”114 Prisender Emil és Esterházy Mária a magyar követségen tett látogatása után még ugyanaznap felkereste Prágában Vavro Šrobár minisztert is. Az ő közbenjárásának volt végül köszönhető, hogy Klement Gottwald köztársasági elnök a halálos ítélet végrehajtását felfüggesztette,115 s mint ahogy azt május 25-én a prágai magyar követség is jelentette Budapestnek, elrendelték perének újrafelvételét.116 Az újrafelvételi eljárás során a Pozsonyi 110 A Magyar Bizottság az SZLKP KB Politikai Titkárságának 1948. november 12-i határozata alapján jött létre mint a KB magyar ügyekben illetékes segéd- és tanácsadó szerve. Elnöke Daniel Okáli belügyi megbízott, titkára Fábry István, további tagjai Lőrincz Gyula, Major István, Kugler János és Rabay Ferenc, 1948. december 9-i kiegészítését követően egyúttal Ladislav Novomeský oktatás- és népművelésügyi, valamint Ondrej Pavlik tájékoztatásügyi megbízott voltak. (Popély Árpád [szerk.]: i. m. 85., 104. p.) 111 MOL, KÜM-TÜK, Csehszlovákia, 83. d., 54/1949. Esterházy János ügye. (Fábry István az Esterházy ügyében közbenjárók kérését hallva állítólag a következőket válaszolta: „Azt is ki kellene végezni, aki az ilyen ügyben közbenjár.” Idézi Molnár Imre: Esterházy János. Dunaszerdahely, Nap Kiadó, 1997, 236. p.) 112 MÓL, KÜM-TÜK, Csehszlovákia, 83. d., 54/1949. Esterházy János ügye. 113 Uo. 114 Kegyelem életfogytig. Esterházy János szenvedéstörténetének dokumentumai Mycielskiné Esterházy Mária feljegyzései alapján, (összeáll, és szerk. Molnár Imre) Budapest, Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség - História Ecclesiastica Hungarica Alapítvány, 2008, 34. p. 115 Esterházy Lujza: Szívek az ár ellen. Budapest, Püski, 1991, 214. p.; Kegyelem életfogytig... i. m. 33-34. p. 116 MÓL, KÜM-TÜK, Csehszlovákia, 83. d., 54/1949. Esterházy János bűnpöre. 39
