Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
fér, olyan embert, akinek új viszonya van a szocializmust építő hazájához, a Csehszlovák Köztársasághoz. Az élesedő nemzetközi helyzet magával hozza a belső osztályharc élesedését, a magyar dolgozóknak ugyanúgy kell harcolniok a magyar reakciósok, a magyar kulák ellen, mint az egyéb osztályellenség ellen. Minden becsületes magyar dolgozónak hozzá kell járulnia a falu szocialista fejlesztéséhez és a felemelt ötéves terv feladataihoz. Szlovákia iparosításának súlypontja Kelet- és Dél-Szlovákiára tolódott el (keletszlovákiai nagy kohászati kombinát, a Dunán két nagy vízi erőmű építése, duzzasztó stb.). Ezek mind olyan vidékek, ahol nagy tömegekben élnek magyarok és a terv sikeres végrehajtását csak a sztálini-lenini nemzetiségi politika teljes alkalmazásával lehet végrehajtani. Érdekeltté kell tenni a magyarságot is abban, hogy építse a szocializmust, de amellett érezze, hogy végre felszabadult, hogy teljesen egyenjogú a mellette dolgozó szlovákkal, egyforma mértékben élvezze a kultúra vívmányait és [aj szabad élet egyéb jogait és örömeit. Tehát Szlovákia fokozott iparosítása és ezzel kapcsolatban a magyarság öntudatosítása és teljes bekapcsolása az a döntő pont, amely lényeges határkövet jelent a csehszlovákiai magyar dolgozók politikai, kulturális és gazdasági életében. A közgyűlés kidomborította azt, hogy a Csemadoknak tömegjelleget kell adni, hiszen az alapfeltételei megvannak, tagja a Nemzeti Arcvonalnak, módosított alapszabályai vannak, amelyek biztosítják a belső demokráciát. A kétnapos tanácskozás megmutatta, hogy a csehszlovákiai magyar kultúra munkásai, a csehszlovákiai magyar dolgozók legkiválóbb képviselői nagyon komolyan veszik a dolgozó nép sorsát, kulturális életének kifejtését és fejlesztését. Az eddig 24 tagból álló Központi Bizottság kibővült 50 tagra. A névsorból kitűnik a bizottság tagjainak szociális rétegződése is. Hiányolható az, hogy a felszólalók keveset foglal koztak konkrét formában, országos mértékben azzal, hogy miképpen kell hozzálátni ahhoz, hogy a Csemadok tényleg egy hatalmas tömegszervezetté váljon. Nem mutatott rá arra, hogy a közel félmillió Csehszlovákiába élő magyarságból miért nem sikerült több tagot bevonni a szervezetbe. A kétnapos tanácskozáson elhangzott nyilatkozatok nagy része olyan volt, mintha a Csemadok közgyűlése a Párt közgyűlése lett volna, noha éppen azon volt a hangsúly, hogy tömegszervezetté építsék ki, ahova be kell vonni a pártonkívülieket, a kultúrmunkát összekapcsolni a politikai felvilágosító munkával. Ez nem új jelenség a Csemadokban. Az elmúlt két év folyamán is egyes helyeken pártjelleget adtak a helyi csoportoknak, káderezést folytattak a jelentkezéseknél stb. A közgyűlés egész légköre, hangulata nagyon lelkes volt, érezhető volt a felszabadulás, de ennek ellenére nem hangzott el bátor kritika sem a Csemadok vezetősége, sem a helyi csoportok felé. Ugyancsak kevés volt a konkrét önkritika is. A legjellemzőbb momentuma a közgyűlésnek a résztvevő delegátusok hűség-megnyilvánulása volt a Párt, a Szovjetunió és a Csehszlovák Köztársaság felé. Bacílek elvtárs felé pedig a szeretet és hála jutott kifejezésre (az egyik felszólaló szerint Bacílek elvtárs a felszabadulás óta több alkalommal tett olyan kijelentést, hogy semmi különbség nincs a magyar és szlovák dolgozó, a másik oldalon a magyar és szlovák burzsoá között). Hogy hibák voltak a közgyűlés levezetésén, annak kell tulajdonítani, hogy gyenge volt az elnöklés. Fábry és Kugler elvtársak nem irányították eléggé a felszólalásokat, nem tudták a közgyűlést egy kézben tartani, úgyhogy bizonyos mértékben nem került felszínre az, ami feltétlenül elhangzott volna egy jobb vezetés mellett. 373
