Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)

Dokumentumok

Az összefoglalóban egy-egy kérdés alapos feldolgozását meggátolta, hogy nem állt rendelkezésemre elég anyag. Kérem, közöljék velem konkrétan azokat a szempontokat, illetve hiányosságokat, amelyek kiegészítésre szorulnak, hogy azokat pótlólag felterjeszthessem.

Füredi s. k. főkonzul

I. rész: Összefoglaló jelentés Szlovákia politikai helyzetéről

A Szlovákiában élő magyarság sorsát törvényileg eldöntötte az 1948-ban megjelenő törvény, amely a magyarság egyenjogúságát mondja ki, elvileg eldöntötte a CSKP IX. Pártkongresszus határozata a burzsoá nacionalizmussal szemben, gyakorlatilag viszont hosszabb idő kell ahhoz, hogy ez a kérdés végleg rendeződjön, mert hosszú átnevelési munkát kell kifejteni és meg kell teremteni azokat a gazdasági, politikai és kulturális feltételeket, amelyek egy-egy nemzetiség tényleges egyenjogúságát biztosítják. Utóbbi feltételek Csehszlovákia gyors szocialista fejlődése következtében nagy általánosságban kialakulóban vannak. Gazdasági vonatkozásban úgy az ipari, mint mezőgazdasági vonalon egyenlő lehetősége van a magyar nemzetiségű dolgozóknak, egyik legfontosabb problémája Szlovákiának magyar vonatkozásban a káderek kérdése, mert minden téren nélkülözhetetlenül és gyorsan szükség van megfelelő magyar káderekre. Egy dolog van, amely gazdasági vonatkozásban károsan befolyásolja a Szlovákiában élő magyarság gondolkozását és magatartását, a deportálások idején elkobzott ingó és ingatlan kérdése, amelyek közül ugyan már egy részét rendezték, de a kérdés teljes megnyugtató megoldása igen nehéz a szlovák elvtársak véleménye szerint. Politikailag a magyarság helyzete lényeges fejlődésen ment keresztül az elmúlt években, ennek egyik biztató jele, hogy a párttagságukat mindazok visszakapják, akik igazolni tudják, hogy a felszabadulás előtt tagjai voltak a Pártnak, vagy pedig a felszabadulás után léptek be a Kommunista Pártba. Ennek a kérdésnek a rendezése megnyugtató hatást váltott ki Szlovákia magyar nemzetiségű kommunistái között, akik méltánytalannak tartották, hogy csupán magyarságuk miatt nem lehettek tagjai a Pártnak. A magyar nyelvű káderek részére indított politikai iskolák nagy száma, (pártfunkcionáriusok, nők, EFSZ-ek, újságírók stb.), valamint az a törekvés, hogy a magyar kádereket funkciókba helyezzék, a szlovákiai magyarság politikai egyenjogúságának megerősítését fejezi ki. Kulturális téren a magyar nyelvű sajtó és irodalom nagyobb és nagyobb számú elterjedése, iskolák számainak növekedése, magyar nyelvű kultúrrendezvények stb. stb. azt mutatják, hogy kulturális vonatkozásban jól fejlődnek a dolgok.

Természetesen minden téren mutatkoznak még hiányosságok, hibák, de ezek már nem az ellenség tudatos munkája legtöbb esetben, hanem szervezési és politikailag nem elég fejlett emberek hibái. Ezeket a hibákat az ellenség úgy szlovák, mint magyar részről fel tudja használni arra, hogy a magyar és szlovák nép között szépen fejlődő barátságot megzavarja.

Az elmúlt évben elért eredményeket akkor tudjuk igazán értékelni, ha figyelembe vesszük, hogy még 1949 novemberében Pavlík, akkori tájékoztatásügyi megbízott, nyilvá-360