Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Popély Árpád: A prágai és a magyar külképviselet és a csehszlovákiai magyarság (1948 - 1956)
után visszamaradó magyarokra,88 Csordás alkonzul pedig 1949. január 12-én felterjesztette a törvény végrehajtási utasításait is. Csordás amellett, hogy utalt az áttelepítésre kijelöltek között továbbra is uralkodó bizonytalanságra, miszerint jogosultak-e kérni a csehszlovák állampolgárságot, felhívta a figyelmet arra a jelenségre is, hogy többen elutasítják a csehszlovák állampolgárságot, s inkább a Magyarországra való áttelepülési választanák.89 Az 1948 nyarán meghirdetett rendezést a csehszlovák fél mindeközben meglehetősen vontatottan és csupán részlegesen hajtotta végre. Rákosi Mátyás ezért 1948. december 14-én Klement Gottwaldhoz intézett levelében emelt kifogást a júliusi pártközi értekezleten tett csehszlovák vállalások be nem tartása ellen. Rákosi leginkább azt bírálta, hogy az állampolgársági törvény kizárja az állampolgárság megszerzésének lehetőségéből azt a néhány tízezer magyart, akik 1938 előtt sem rendelkeztek csehszlovák állampolgársággal, valamint a magyarországi áttelepítésre kijelölt, de át nem telepített magyarokat, s így több mint 130 000 magyar nem kaphatja vissza csehszlovák állampolgárságát.90 Kifogásolta azt is, hogy az ígéretek ellenére, miszerint szeptemberben beindul a magyar nyelvű oktatás, ez idáig csupán néhány magyar iskolát nyitottak meg, lemondtak az ígért napilapról is és csak egy hetilap megjelentetését engedélyezték, s a Csehországból visszatérő magyar deportáltak közül sem kaphatja vissza mindenki a vagyonát. A határozott hangvételű levél szerint „fenn forog annak a veszélye, hogy a szlovákiai magyarok kérdése újra elmérgesedik s tovább gátolja a két ország jóviszonyának kialakítását”.91 Gottwald válaszlevelét a CSKP KB Elnökségének 1949. január 20-i ülése vitatta meg. Ezen ugyan a bírálatok jogosságát elutasították, azonban Gottwald élesen kirohant a szlovák pártvezetés ellen is, amiért késlekedik a magyar kisebbség helyzetének rendezésével, s ezzel ürügyet szolgáltat a magyar félnek a beavatkozásra. Megengedhetetlennek nevezte, hogy emiatt meghiúsuljon a Magyarországhoz fűződő jó viszony kialakítása.92 A meghirdetett fordulat végrehajtása a szlovák kommunisták számára valóban nem ment könnyen, azt számos következetlenség és ellentmondás kísérte. Tovább éltek a korábbi reflexek, s miközben szavak szintjén a változtatás szükségességét hirdették, a múltból minél több menthetőt meg akartak őrizni a jövő számára. Ennek egyik legjellemzőbb példája Viliam Široký szlovák pártelnök magatartása, aki január 20-án - mintegy Gottwald szavaihoz csatlakozva - még arra mutatott rá rosszallóan, hogy egyes szlovák elvtársak, főleg az iskolaügyben ellenállást tanúsítanak, az SZLKP KB Elnökségének két héttel későbbi, február 5-i ülésén viszont ő maga jelentette ki, hogy az iskolaügyben olyan politikát kell folytatni, amelynek az asszimilációhoz kell vezetnie.93 Az állampolgársági törvény a Belügyminisztériumot bízta meg azon magyarok névjegyzékének az összeállításával, akik „súlyosan vétettek a Csehszlovák Köztársaság vagy népi 88 MOL, PN-TÜK, 34. d., 369/biz-1948. A csehszlovákiai magyarokra vonatkozó állampolgársági törvény felterjesztése. 89 MOL, PF-TÜK, 17. d., 4/pol-1949. Állampolgársági törvény végrehajtási utasítása. (Az 1948. december 11- én kelt végrehajtási utasításokat közzétette Popély Árpád (szerk.): i. m. 113-116. p.) 90 Rákosi adatai a Külügyminisztérium szakértői által 1948 novemberében és december elején készített számításokon alapultak. (Vö. MÓL, KÜM-admin., Csehszlovákia, 60. d., sz. n./1948-49) 91 MOL, MDP, 276. f., 65. cs., 102. ő. e. 92 NA ČR, ÚV KSČ, f. 02/1, sv. 8, a. j. 159, Zápis č. 6 ze schűze širšího predsedníctva ÚV KSČ, konané dne 20. ledna 1949. 93 SNA, ÚV KSS - Preds., 790. d., a. j. 4, Protokol zo zasadnutia Predsedníctva ÚV KSS, ktoré sa konalo dňa 5. II. 1949. 35
