Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
Annak ellenére, hogy a lakosságnak csak 18,03%-a volt magyar nemzetiségű, a szlovák népbíróságok elé állítottaknak 64%-a volt magyar nemzetiségű. A népbíróságok összesen 8.962 esetben ítélték el a vádlottat és az elítéltek közül 2815, azaz 31,41% volt szlovák nemzetiségű, 4946, azaz 55,19% magyar nemzetiségű és 1201, azaz 13,40% más nemzetiségű. A szlovákiai népbíróságok működésével kapcsolatosan magyar részről állandóan elhangzott kritika helyességének beismerését csak a burzsoá nacionalista elhajlás ellen a KSS IX. kongresszusán meghirdetett harc tette lehetővé. Ez tette lehetővé, hogy a kérdéssel dr. Viktory igazságügyi megbízott 1950. június 12-én foglalkozhatott, illetve foglalkozott. Dr. Viktory referátumában a következőket mondta: „A KSS IX. kongresszusa bebizonyította, hogy a párt forradalmi éberségét és kompromisszum nélküli szigorát a saját soraiban mutatkozó minden tendenciával szemben is érvényesíteni tudja. Azon tendenciák és frakciós nézetekkel szemben, amelyek a pártba osztályidegen elemeken keresztül kerülnek és amelyek természetüknél fogva veszélyesek és károsak a párt, a munkásosztály és a szocializmus részére. Konkréten a burzsoá nacionalizmus elleni harcról van szó. (...) Dr. Husák, Novomeský és Šmidke elvtársak hibái a kongresszuson kimerítő módon analizálva lettek és mindnyájunk részére a tanulás felbecsülhetetlen kútforrása lesz Široký Viliam és Bašťovanský Štefan a kérdésre vonatkozó terjedelmes referátumában kifejezésre juttatott ideológiai álláspont. (...) Az elhajlás elleni kompromisszum nélküli harc elvét minden kommunistának és a haladó intelligencia minden tagjának át kell vinnie a pártéletbe és a hatalmasan fejlődő társadalmunk életébe. Vitán felül áll, hogy ez a munka vár a mi igazságügyi dolgozóinkra is. A kongreszszuson elhangzott referátumok ugyan sehol kifejezetten nem említik az igazságügyi szervezetet, de természetes, hogy a bíróság kell, hogy kompromisszum nélküli harcos maradjon és a IX. kongresszuson megállapított >>gyorsabban és bátrabban előre a szocializmus felé<< generális irányvonal támogatója. Hogy teljesíthesse ezt a feladatot, a bíróságnak is ideológiailag meg kell erősödnie és meg kell magát tisztítania a burzsoá-nacionalizmustól, amely bizony az állami apparátust sem kerülte el, sőt éppen ott talált gazdag termőtalajt a további fejlődésre, mert ez egy többé-kevésbé kispolgári eredetű szerv és frázisaival gyakran takargatta a bürokrácia osztálycéljait. Hogyan és miben jelentkezett a burzsoá nacionalista elhajlás igazságügyi apparátusunkban és ennek munkájában? Itt természetesen mindegyiküknek a népbíráskodás jut eszükbe, egyrészt a magyar lakossággal szembeni világos célzatosságával, amely a magyar lakosságot népbíróság elé állította gyakran csak magyar nemzetisége miatt, a népbírósági törvények osztályhivatására való tekintet nélkül, tehát tisztán abból a nacionalista célból, hogy a magyar etnikai tömböket szétforgácsolja, ezzel szemben minden lehető módon fedezte a kompromittált és a fasizmussal át és átitatott >>saját«, >>szlovák<< kispolgárságát és polgárságát, másrészt a munkásosztályból származó kis bűnösök elleni szigorú eljárásával akkor is, ha ezek felbujtásra, vagy mint a burzsoázia eszközei jártak el és ezzel szemben egy menthetetlen enyhe elbírálásban részesítette a burzsoázia köréből származó bűnösöket. A büntető bíráskodás lefolytatásánál a bíróságok és prokuratúrák >>komisz<< szigort alkalmaztak, ha pld. magyar nemzetiségű kisparasztról vagy munkásról volt szó, vagy pedig ún. náborista (a szlovákok által használt kifejezés az 1946/1947-ben Csehországba munkaszolgálatra elhurcolt magyarok megjelölésére) megbüntetéséről. A déli járásokban így >>védték<< a szlovák nemzeti érdekeket és nem védték a munkásosztály és a dolgozó 338
