Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
A népszámlálás vonatkozott egyrészt a lakosságra, másrészt a házakra, továbbá a mezőgazdasági és erdőingatlanokra, ezeknek felszerelésére, végül az iparokra és ipari vállalatokra és azok felszerelésére, elsősorban a tervgazdálkodás szükségleteinek szem előtt tartásával. A nemzetiség kérdése különös jelentőséggel bfr tekintettel az 1945 és 1947 [között], sőt azután is folyamatban volt erőszakos elszlovákosító törekvésekre. A népszámlálási biztosok részére kiadott utasítás 46. oldala a nemzetiségre vonatkozóan a következőket tartalmazza: „Nemzetiség alatt egy nemzethez való tartozást kulturális és munkaviszonylatban kell érteni, amely nemzethez a megszámlálandó személy belsőleg kötve van és amelyhez tartozónak vallja magát. Az összeírt személy mindig csak egy nemzetiséget jelölhet meg. A felnőtt személyek maguk adják meg nemzetiségüket, a kiskorúak és gondnokoltak részére ezt a törvényes képviselő teszi meg.” A felsőbb utasítás is ilyen értelemben szólt különös vonatkozással a reszlovakizáltakra, akik az utasítás szerint szabadon jelölhetik meg nemzetiségüket. Az általánosan ismert reszlovakizációs eljárás következményeit, illetve eredményeit a népszámlálás csak kisebb mértékben korrigálhatta a fentiek ellenére. Oka ennek főleg az volt, hogy sem a sajtó, sem a rádió nem világosította fel a lakosságot, különösen a reszlovakizáltakat kellőképpen arról, hogy nemzetiségüket szabadon jelölhetik meg és az erőszakolt reszlovakizáció ellenére is magyar nemzetiségűeknek vallhatják magukat. Ennek a hatása különösen a kelet-szlovákiai területekre vonatkozott, ahol a reszlovakizáltaknak csak igen kis százaléka vallotta magát a népszámlálásnál magyar nemzetiségűnek. A másik ok a népszámlálást végző közegek egy részének sovinizmusa volt. Sok konkrét panasz nem ismeretes, de előfordult az, hogy a népszámlálási biztos maga töltötte ki az egyes rovatokat, vagy pedig a már beírt magyar nemzetiséget szlovákra javította ki, előfordult az is, hogy dobszó útján tették közzé, hogy mindenki készítse elő a reszlovakizációs dekrétumát, amelyből a nemzetiséget meg fogják állapítani. Több helyen a magukat magyaroknak valló reszlovakizáltakat megfenyegették. A népszámlálás adatai természetesen még nem ismeretesek, azonban különösen Nyugat-Szlovákiában és a Csallóközben a reszlovakizáltak jelentős százaléka magyar nemzetiséget jelentett be. Gyakran előfordult az is, hogy a lakosságcsere kapcsán Magyarországból Csehszlovákiába áttelepült személyek is magyaroknak vallották magukat. A szlovákiai magyarság életében döntő fordulatot jelent a KSS január 6-i elnökségi ülése. Addig, amíg a magyar nemzetiségűek helyzetének törvényes rendezése az 1949- es év folyamán többé-kevésbé befejeződött, a tényleges egyenjogúsítás gyakorlati végrehajtásának útjából az akadályokat elhárítani ez az ülés volt hivatott. Hosszú viták és egyes vezető személyiségek (dr. Husák, Novomeský, Pavlik, dr. Okáli) működésének erős bírálata után az Elnökség konkrét határozatokat fogadott el a magyar nemzetiségűek tényleges egyenjogúsítása, átnevelése, iskoláztatása, a közigazgatásban és a pártéletben való aktív részvétele, a szocializmus építéséhez való pozitív magatartásuk elősegítése érdekében. Magyar nyelvű földműves hetilap, szakszervezeti közlöny és havi ideológiai folyóirat kiadása lett elhatározva. Utasítást adott az elnökség Bránik megbízottnak a magyarlakta Dél-Szlovákia iparosításának tervjavaslata kidolgozására. 321
