Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
foglaló jelentéshez hiányzó adatok felől kívántam érdeklődni. Az „Új Szó” példányszámainak alakulásáról kért adatok közlését Major elvtársnak, a Pravda igazgatójának engedélyétől tette függővé (melyet tényleg csak ennek elnyerése után adott meg), míg az elnökségi ülés határozatainak gyakorlati végrehajtásáról semmit sem volt hajlandó közölni, illetve arra kért fel, hogy közvetlenül Bašťovanský elvtárs KSS-főtitkárhoz forduljak (amiről maga is tudhatta, hogy ezt már csak azért sem tehetem meg, mivel nem is lehetne tudomásom az elnökségi ülésről). Arra utalt csak, hogy komoly intézkedések előkészítése van folyamatban, az előkészítésbe ő maga is be lett vonva, de nem konkretizálta azokat. Utalt továbbá arra, hogy az elnökségi ülés óta Pavlík megbízott és mások magatartása is kedvezően módosult. Egyéb körülmények (pld. a múltban elég gyakori látogatásainak elmaradása éppen az elnökségi ülés óta) arra engednek következtetni, hogy vagy figyelmeztetést kapott arra, hogy a velem való szoros kapcsolata félremagyarázható esetleg, illetve hogy az itteni magyarság kérdésének rendezése kizárólag a KSS belügye, amely nem tartozik az itteni magyar külképviseletre, vagy pedig arra az elhatározásra jutott, hogy az elnökségi ülés határozatai által megnyílt perspektívák feleslegessé teszik a múltban sokszor szükséges magyar részről történő segítség nyújtását, s nem akarja egyes vezető tényezők érzékenységét megsérteni, bizalmatlanságát felkelteni a velem való szoros kapcsolatokkal. Puhatolództam ez irányban úgy Fábry, mint Fellegi elvtársaknál, s bár ők nem támasztották alá feltevésemet, illetve nem vettek észre semmi erre utaló megnyilatkozást, mégis ebben látom Lőrincz magatartásának magyarázatát. Ezt a feltevést látszik - közvetve - alátámasztani továbbá L. Holdošsal, a Nemzeti Front Központi Akciósbizottsága főtitkárával a közelmúltban folytatott beszélgetésem is, amelynek során helytelenítette azon magyar elvtársak magatartását, akik bajaikkal hozzám fordulnak. „Kívülállók előtt, még ha azok barátok is, nem kell kiteregetni szennyeinket!” - mondotta. Ehhez hasonló magatartást tapasztaltam az utóbbi időkben másoknál is (sőt elsősorban azoknál a régi párttagoknál, akik az elszenvedett méltánytalanságok miatt a múltban ellenzéki magatartást tanúsítottak a KSS-szel szemben, s akik figyelmét számtalanszor felhívtam pártszerűtlen magatartásukra, s arra, hogy a történtek ellenére is a KSS-ben a helyük, a KSS-t kell támogatniok stb.), akik - amint helyzetük a Pártban rendeződik, illetve megfelelő beosztásba jutnak - fokozatosan lazítják a velem való kapcsolatokat, s ha valamilyen ügyben hozzám fordulnak, lehetőleg nem egyedül jönnek, hanem valamilyen (rendszerint szlovák) munkatársukkal keresnek fel (mintha tanúkról akarnának maguknak gondoskodni). Természetszerűleg fentiek abból is következnek, hogy az „éberség” kérdésével ma már itt is többet foglalkoznak, s mivel kapcsolataim elsősorban megbízható elvtársakkal vannak, akik az éberség kérdését a legkomolyabban veszik, de akik még ma sem érzik magukat teljes biztonságban a Pártban (hisz legtöbbnek leigazolása csak most történt meg, vagy csak most van folyamatban), óvatosan kerülnek minden lehetőséget, amely velük szemben esetleg felhasználható lenne, azaz nemcsak a szükséges éberség szabályaira ügyelnek, hanem bizonyos külsőségekre, a látszatra is. A fentiek alapján számolnom kell annak lehetőségével, hogy - esetleg - fontos intézkedésekről nem szerzek, vagy csak későn szerzek tudomást. Az elnökségi ülés határozatainak közvetlen eredményei közül ez ideigaz alábbiakról szereztem tudomást: 297
