Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
rok reakciósok, a szlovákok pedig nem. A reakció nem abban gyökerezik, hogy valaki éppen szlovák vagy magyar, tehát szemben áll a népi demokráciával. Ha Szlovákia lakosságának szociális összetételét analizálom, többsége kisárutermelő parasztgazdaságokból tevődik össze. Az ipar csak most van kiépülőben. Ismerve a történelmet, azt mondhatjuk, hogy egyik parasztnak sincs különösebb forradalmi tradíciója, mint a másiknak, nincs különösebb múltjuk a szövetkezés terén sem, bár Šmidke, a Nemzeti Tanács elnöke a szlovák parasztot forradalminak ismeri, amelynek a szövetkezés terén is múltja van és magasabb kultúrája. Mindkettő csak most szabadult fel az elnyomás és kizsákmányolás alól és nem azt kell keresni, ami elválasztja, hanem azt, ami osztályhelyzetüknél fogva összefűzi őket. A szlovákiai magyarok kérdése csehszlovák belügy és a csehszlovák párt kötelessége mindent elkövetni, hogy a szocialista társadalom építésébe az ország egyenrangú polgáraként bekapcsolják őket. Ez a folyamat megindult. Diószegen magyar pártiskolát nyitottak, később Kassán, melynek 35 hallgatója volt. A nyitrai földműves-szövetkezetek konferenciáján megállapítást nyert, hogy a magyar parasztok bekapcsolódtak a földműves-szövetkezetek építésébe. A párt főtitkára kérte az értekezleten résztvevő parasztokat, hogy a nemzetköziség szellemében folytassák munkájukat, ne tűrjék a nemzetiségi villongásokat, igyekezzenek mindjobban elmélyíteni a szlovák és a magyar dolgozók közti barátságot és szövetséget. Továbbmenve, olyan jelek észlelhetők, hogy a magyarok között inkább terjed a szövetkezeti termelés gondolata. A magyar-csehszlovák kapcsolatok tömegalapra való építését volt hivatva szolgálni a Prágában megalakult Csehszlovák-Magyar Gazdasági és Kulturális Társaság. Az egyesület tényleges munkát nem fejtett ki és tagjai jóformán nincsenek. A kormány létrehozta a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületét, amelynek feladata gondoskodni a csehszlovákiai magyarok általános kultúrszínvonalának emeléséről, népnevelési, népművelési munka a magyarság között. Megismertetni a tudomány, művészet és irodalom értékeit, rávezetni a tömegeket, hogy Petőfi, Ady, Fučík, Wolkerés József Attila szelleme, kultúrája jelenti az igazi szoros és megbonthatatlan kapcsolatot a szlovákok és magyarok között. Az egyesület nem politizált, hisz önálló szerv sem volt, bár Pavlík már májusban támadja azzal, hogy politikai tevékenységet fejt ki. Határozottan harcolt, hogy reszlovakizáltak ne legyenek tagjai, ami figyelemreméltó, ha arra gondolunk, hogy mit jelent és hogy folyt le a reszlovakizálás. A népnevelők decemberi575 konferenciáján újból megtámadta a CSEMADOK-ot, vezetőit erőszakos magyarosítással vádolván, majd így beszélt: „Aki csak egy kicsit ismeri a régi Magyarország történetét, az tudja, hogy a magyar feudalisták és kapitalisták erőszakkal magyarosították a szlovák nemzetiségű lakosságot és nem mondhatjuk jó szocialistának azt, aki ma arra specializálná magát, hogy erőszakkal igyekezne befejezni a szlovák lakosság asszimilációját." Nem kevésbé asszimilációs kérdés a reszlovakizáció sem, mint a feudalisták és kapitalisták erőszakos asszimilációja. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének munkája minden nehézség ellenére is komoly eredménnyel jár. Tevékenységét az Új Szó támogatja, amely március óta napilappá vált.576 Legelmaradottabb - éppen fenti okoknál - a magyarok kulturális élete, különösen pedig az iskolázás. Bármennyire is elismerjük a povereník-testület577 jóindulatát a magyar iskolakérdésben, le kell szögezni, hogy csak csekély hányadát tették annak az év folyamán, 575 Helyesen: novemberi. 576 Az 1948 decemberében hetilapként induló Új Szó valójában 1949. május 1-jén alakult át napilappá. 577 A Megbízottak Testületéről van szó. 292
