Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
dó ezzel a rendelkezéssel szolidaritást vállalni. Általában az utóbbi időben meg lehet állapítani, hogy közbelépéseink, amelyek különben ritkák és óvatosak, eredménnyel járnak (Déli akció). Okáli fenti rendelete felhívja a figyelmet azoknak a magyaroknak a kérdésére, akik a 245/1948-as törvény után sem szerezték vagy nem szerezhették meg a csehszlovák állampolgárságot. Ezeknek a kérdését feltétlenül rendezni kell. A csehszlovák Belügyminisztérium részéről úgy látszik erre volna hajlandóság, Okáli azonban ellenzi azt. Itt kell megemlíteni azoknak a háborús bűnösséggel vádolt és át nem települt magyaroknak az iratait, amelyek a lakosságcsere folyamán Magyarországra kerültek, ugyanakkor viszont maguk az érdekeltek Csehszlovákiában maradtak. Itt az illetékes magyar hatóságok követtek el a hibát, mert az év folyamán az iratoknak csak kis részét juttatták vissza a csehszlovák hatóságokhoz és ezzel megakadályozták, hogy ezeknek az embereknek az ügye rendeződjék és az esetleg ártatlanokat rehabilitálni lehessen. Még két problémát szükséges felvetni ebben az összefoglalóban, két olyan állandóbb jellegű problémát, amely a decemberi eseményekkel kapcsolatban előtérbe került. Az egyik a Magyarországon tanuló csehszlovákiai magyar diákok (számuk kb. 800) átutalásának kérdése (az átutalást, amely ottani anyagi bázisukat biztosítaná, illetékes csehszlovák szervek pénzügyi okokból ellenzik), a másik pedig a magyarok részvétele a földműves-szövetkezetekben. A magyarok, mivel vagyonukat illetőleg ma is bizonytalanságban érzik magukat, általában szívesen lépnek be a szövetkezetekbe, azt azonban egyes illetékesek nem nézik jó szemmel és az alulról jövő kezdeményezést - kétségtelenül helytelenül - gátolják. Be kell számolni a csehszlovákiai magyarok helyzetében beállott kedvező, pozitív momentumokról is. Ilyen a CSEMADOK könyvkiadójának, a Magyar Könyvtár kiadónak létrejötte, amely az itt élő magyarok könyvellátását van hivatva - legalább részben - biztosítani. Az 1950. évi kiadói program már el is készült. A Magyar Könyvtár kiadó megalakulása jelentős esemény, programja azonban már felvet bizonyos problémákat. A programon szerepel ugyanis több alapvető marxista mű, amelyek Magyarországon már régen megjelentek (pl. Párttörténet). Minthogy a szlovákiai magyar olvasóközönség, legalábbis egyelőre nem nagy, nem praktikus dolog kis példányszámban, és ami ebből következik, drágán előállítani számukra olyan könyveket, amelyek Magyarországról is behozhatok volnának. Természetesen ezt a megoldást számos gazdasági és pénzügyi szempont teszi körülményessé. Mégis úgy hiszem, hogy a pénzügyi nehézségeket az ügy érdekében le kellene gyűrni és valami olyan megoldást kialakítani, hogy Csehszlovákiában lehetőleg olyan könyveket adjanak ki magyarul, amilyeneket Magyarországon nem adnak ki (csehszlovák marxisták műveit, cseh és szlovák irodalmi könyveket) és ezeknek egy részét vigyék át Magyarországra, ahonnét viszont ott megjelent könyveket lehetne helyette behozni. A pozitív események közt kell megemlíteni a szlovákiai magyar nyelvű pártiskolák szaporodását (Szliács) és azt a körülményt, hogy illetékes szlovák tényezők véleménye szerint a szlovákiai magyar papok általában helyes álláspontot foglalnak el az egyházi kérdésben. Külön kell felsorolni a decemberi hivatalos magyar-csehszlovák kapcsolatokat. Ezek közül a legjelentősebb 1.) a december 3-án Budapesten aláírt 1950. évre szóló árucsere-forgalmi megállapodás, amelynek aláírását hosszú tárgyalások és viták előzték meg, de amely mégis lépés előre a szocializmus felé haladó államok közti kereskedelmi kapcsolatok szempontjából (most először vettek figyelembe olyan szempontokat, mint a kötelező 283
