Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Popély Árpád: A prágai és a magyar külképviselet és a csehszlovákiai magyarság (1948 - 1956)
lalkozott, a kisebbségek létezéséről még csak említést sem tett, ezzel szemben leszögezte, hogy „államunk nemzeti állam lesz, mely minden ellenséges elemet leráz magáról”.50 Bolgár Elek prágai követ az új alkotmánytervezetére már 1948. április 19-én felhívta a magyar Külügyminisztérium figyelmét, az elfogadott alkotmány szövegét pedig május 13-án terjesztette fel Budapestre. Az előbbi jelentéséhez fűzött megjegyzése szerint az alkotmány „méltó megütközést” keltett a népi demokráciák Prágában akkreditált diplomatáinál, s némelyikük egyetértett azzal a megállapításával is, hogy itt lényegében „a rasszizmus chartájáról" van szó. „Nem ártana a szovjet körök érdeklődését is felkelteni aziránt, mi lett a sztálini nemzetiségi politikából, mire az új csehszlovák köztársaságig eljutott.” - zárta jelentését a prágai követ.51 Az alkotmányhoz hasonló szellemiségű volt a már április 21-én elfogadott új iskolatörvény is, amely magyar iskolák létesítésének lehetőségével nem számolt. Az iskolatörvény szerint az iskolák küldetése, hogy a nevelés „család-, nemzet-, szlávság- és emberiségközpontú” legyen.52 A május végén megtartott nemzetgyűlési választásokon a németek és a magyarok - az immár szlovákként elkönyvelt reszlovakizáltak kivételével - továbbra sem vehettek részt, s ugyanígy képviselővé sem voltak megválaszthatóak.53 Ekkor született végül az az átfogó helységnévreform is, amely során Szlovákia helységnévanyagából gyakorlatilag teljes egészében kiiktatták a magyar és német eredetű, illetve hangzású településneveket. Daniel Okáli szlovák belügyi megbízott 1948. június 11-i hirdetménye egyszerre 710 - zömmel magyarlakta - szlovákiai település és településrész nevét cserélte fel mesterséges szlovák névvel, megszüntetve egyúttal a magyarok és németek által lakott települések kétnyelvű megnevezését.54 Az egyetlen kérdés, amelyben a csehszlovák államhatalom 1948 tavaszán már némi - igaz, meglehetősen felemás - engedményre is hajlott, az a Csehországba deportált magyarok állampolgárságának kérdése volt. A hatóságok egyrészt nem tudták kezelni az egyre szaporodó szökéseket, amelyek száma már 1947-ben is magas volt, 1948 tavaszán pedig ugrásszerűen megnőtt, másrészt aggasztotta őket az a tény is, hogy a deportáltak eredetileg egy évre szóló, majd hat hónappal meghosszabbított munkakötelezettsége 1948 áprilisé ban-májusában lejár, s így nem lesz „törvényes” alapja további Csehországban tartásuknak. Mivel azonban hazatérésüket továbbra sem tartották kívánatosnak, a csehszlovák állampolgárság ígéretének fejében végleges csehországi letelepedésre igyekeztek rábírni őket. A prágai kormány 1948. március 5-én határozatban mondta ki, hogy azok a deportált magyarok, akik kötelezik magukat, hogy nem térnek vissza Szlovákiába, hanem állandó jelleggel letelepednek Csehországban, visszakaphatják csehszlovák állampolgárságukat, március 19-én ugyanakkor, mintegy döntésük „megkönnyítése” érdekében, elrendelte 50 Sbierka zákonov a nariadení republiky Československej. Ročník 1948, čiastka 52., 1-28. p; magyar fordításban megjelent: A Csehszlovák Köztársaság alkotmánya. Bratislava, Tatran, 1949. 51 MOL, KÜM-TÜK, 20. d., 206/pol/res-1948. Az új csehszlovák alkotmánytervezet és a választójog kérdése; uo. 285/pol/res-1948. Csehszlovák alkotmány felterjesztése. 52 Sbírka zákonú a nafízení republiky Československé. Ročník 1948, částka 38. 829-838. p. 53 Az 1948. májusi választásokra lásd Barnovský, Michal: Prvé voľby v totalitnom režime 30. mája 1948. In Barnovský, Michal - Ivaničková, Edita (ed.): Prvé povojnové voľby v strednej a juhovýchodnej Európe. Bratislava, Veda, 1998, 170-182. p. 54 Úradný vestník. Ročník 1948, čiastka 55. 1276-1285. p.; a jogszabályt magyar fordításban közzétette Popély Árpád - Šutaj, Štefan - Szarka László (szerk.): i. m. 275-298. p. 27
