Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
együttműködés légkörét a lakosság mindkét csoportja között, melyek egyforma szeretettel, áldozatkészséggel és odaadással ragaszkodnak hazájukhoz. Široký, Bašťovanský, Novomeský, Husák elvtársak és Szlovákia más vezető tényezői nemegyszer kihangsúlyozták a hasonló problémák egyedül helyes megoldását a leninisztálini elvek alapján. Helyesen fogták fel, hogy úgy nekünk, mint a népi demokratikus Magyarországnak és a világbéke táborának - az élén a világbéke őrével, a Szovjetunióval, elsőrendű érdeke, hogy Közép-Európa ebben a szögletében ne legyenek meg nem oldott nemzetiségi problémák, melyek bizonyos körülmények között az osztályellenség gaz kísérleteinek forrásaivá válhatnának és állandóan zavarhatnák a különböző nemzetiségű polgárok jó viszonyát, akik előtt ma egy vágy és egy cél lebeg: a szocializmus zavartalan építése országukban. De önbírálatot gyakorolva el kell ismernünk, hogy mindaz, amit vezető elvtársaink hiánytalanul megértettek és levonták ebből a helyes gyakorlati következtetéseket is, nem talált mindenütt kellő megértésre elvtársaink között a járásokban, városokban és falvakban. Hiábavalók a legszebb elvek is, ha szívós ellenállásra bukkannak éppen azoknál, akiknek ezeket az elveket át kellene ültetniük a gyakorlati életbe. Az egyszerű szlovák és magyar nép, a munkások és földmívesek egészséges osztályösztönüktől vezettetve könnyen megértik egymást és eltávolítják azokat a mesterséges akadályokat, amiket a nacionalizmussal és sovinizmussal telített, nem proletár elemek állítottak közéjük. Nevelés, iskolázás az egyedüli lehetőség, hogy ki legyenek irtva a burzsoá nacionalizmus, sovinizmus és faji gyűlölet csökevényei, sok elvtársunkból is, akik gyakran bújnak a pártigazolvány mögé, holott a kommunizmussal és a proletár internacionalizmussal - a pártigazolványukon kívül - semmi közösségük sincs. Azonban a szívós, türelmes nevelőmunkán kívül kissé határozottabban kellene eljárni egyesekkel szemben, akik taktikában és rosszindulatú fellépésükkel megszegik felsőbb hatóságok utasításait és általános felháborodást váltanak ki a lakosság között. Az ilyen eljárás semmivel sem járul hozzá a déli határvidék viszonyainak konszolidálódásához, ellenkezőleg csorbítja népi demokratikus rendszerünk tekintélyét, rossz hatással van a munkamorálra, megingathatja a kommunista párttal szemben a tömegek bizalmát s beláthatatlan erkölcsi és anyagi kárt okozhat valamennyiünk által annyira szeretett hazánknak. Vagy vegyük például a legutóbbi, ún. „JUH” akciót. Háttérbe szorítani falvainkban a kulák elemet - dicséretreméltó igyekezet. De háttérbe szorítani, vagy áttelepíteni csupán a magyar kulákot és gyakran sajnos a közép- és kis parasztot is, noha nem voltak háborús bűnösök és emellett érintetlenül hagyni szlovák kulákot, akire majd később kerül a sor - engedelmet elvtársak - az ilyen eljárásnak nem lehetett nyugtalanságot ki nem váltani a magyar nemzetiségű dolgozók között, akik a suttogó propagandától is rémítgetve azt hitték, hogy megint kezdetét vette a magyar lakosságnak a cseh határvidékre való szállítása. Szerencsére a „JUH” akció be lett szüntetve és a hiba helyre lett hozva. Pártfunkcionáriusaink politikai érettségétől és fejlettségétől függ, hogy milyen gyorsan sikerül majd likvidálni ennek a sikertelen akciónak a következményeit. A tanulság világos: Nem lehet véteni az osztálvelvek ellen anélkül, hogy az ilven akciók ne kapjanak burzsoá nacionalista jelleget és ne váltsanak ki bizonyos ..nemzeti szolidaritást” - a valóságban épp olyan burzsoá nacionalizmust a másik oldalon. Célszerű volna a járási kultúrfelügyelőket újból nyomatékosan figyelmeztetni a szlovák és magyar dolgozó rétegek közti szoros és testvéri együttműködés fontosságára és elkerülhetetlenségére a kulturális és társadalmi munka terén. 276
