Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
Dunaszerdahelyen jártam és helyben beszélgettem munkásokkal, parasztokkal és értelmiségiekkel. Az egyik orvos elmondotta, hogy a múlt hét elején a járási vezető értekezletre hívta össze az orvosokat és közölte velük, hogy olyan személyeknek, akik áttelepítésre vagy összeköltöztetésre vannak kijelölve, ne adjanak olyan orvosi bizonyítványt, amely szerint betegségük folytán nem telepíthetők át vagy nem költöztethetők össze. Kivételt képez a járványos betegség. Ugyanezen a vidéken megjegyzéseket hallottam a pozsonyi főkonzulátusra is. Azt panaszolják, hogy a főkonzulátus nem törődik a szlovákiai magyarokkal, ügyükben nem jár el és nem védelmezi őket a csehszlovák hatóságokkal szemben. Megmagyaráztam nekik, hogy a főkonzulátus csehszlovák belügyekbe nem avatkozhatik be és nem interveniálhat csehszlovák állampolgárok ügyében. Azok az emberek persze, akik évek óta tele vannak nemzetiségi sérelmekkel, az ilyen magyarázatot nem értik. Panaszkodtak, inkább szidták az Új Szót, hogy nem képviseli a szlovákiai magyarok ügyét. Ugyanitt hallottam olyan eseteket, hogy a magyar paraszttól elvették a földet és repatriáns használja, ugyanakkor az adót a magyar paraszt fizeti. A közigazgatási hatóság pedig az adót be is hajtja, mert hisz telekkönyvileg a magyar paraszt nevén van a föld. Pozsonyban találkoztam ismerősökkel, akik viszont arról beszéltek, hogy az ő vidékükön az utóbbi időben békés hangulat uralkodik a szlovákok és a magyarok között. Feltehető tehát, hogy a helyi szlovák nacionalisták a központ tudta nélkül is önkényeskednek. Ez bizonyosra is vehető, mert a nyilvános magyarellenes kijelentések egyébként nem hangzanának el. Iskolaügyekben az utóbbi időben nem történt változás. Az iskolaügyi megbízott magyar tanítókat nem tud adni a magyar iskolákba, mert a 68/49-es rendelet546 köti a kezét. Ugyanakkor pedig kb. 300 magyar tanítónak az alkalmaztatási kérvénye elintézetlenül hever a megbízotti hivatalnál. A gazdasági helyzetről általában megjegyzem, hogy az őszi munkálatok eléggé lassan haladnak. A magyar parasztok munkakedve nem nagy, néhol pedig előfordul, hogy a tagosítás során a magyarok földjét tagosítják, a szlovák kulákokét pedig a falu környékén meghagyják. A szlovák repatriánsok munkamoráljához is szó fér. Jelentős számuk még ma is az áttelepítéskori kölcsönből él és azoknak az ingóságoknak az eladásából, melyeket a birtokbavételkor kaptak. A politikai hangulatra jellemző a háborús pszichózis, sőt az, hogy a magyarok éppúgy, mint a szlovákok is, szinte várják a háborút. Az egyházi kérdés stagnál. Ellenben egyik pap megjegyezte, hogy ilyen tömören még sohasem sorakoztak fel a hívők a pap mögött, mint mostan. Bármennyire kritikával fogadom is ezt a kijelentést, meg kell állapítanom, hogy a falu szellemi életére komoly hatást gyakorolnak. A tömegek politikailag nincsenek átnevelve. A politikai és gazdasági feladatuk előtt tétlenül állanak, értelmetlen előttük minden, ami körülöttük történik. A szakszervezeti mozgalom azon a vidéken, ahol jártam, egész gyenge. Munkások és iparosok pl. úgy nyilatkoztak, hogy miért fizessem a szakszervezeti dijat, hisz mit ad nekem a szakszervezet? De hallottam olyan esetekről is, amikor a Párt megbízottja megjelent az ügyvédnél, az orvosnál vagy a mérnöknél és a Párt számára kért 15-20.000 Kčs-t lefizetni. Röviden összevonva a látottakat és hallottakat, a következőket állapítom meg: A Párt felszabadulás utáni nemzetiségi politikája most is tart és az 1945/46-os események még éreztetik hatásukat; a Párt nem mozgósította és nem állította maga mögé a tömegeket a népi demokrácia megerősítésére és a szocializmus építésére; a központi 546 Elírás, a 63/1949. sz. törvényről van szó. 264
