Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
kaszolgálatból visszatértek úgysem fogadják el az így felszabadult birtokot a volt tulajdonuk helyett, szövetkezetekbe viszont be fognak lépni. A továbbiak során közöltem, hogy olyan értelmű híresztelések jutottak el hozzám, miszerint ez az akció az MDP és a csehszlovák KP közötti előzetes megállapodás alapján indíttatott volna el, sőt Szkladán elvtárs - ittlétekor tett hivatalos látogatása során - az akció iránti érdeklődését és a kérdés informatív jellegű felvetését is úgy kommentálják, mintha ez az akció jóváhagyását jelentené. Ez utóbbival kapcsolatban - esetleges fordítói hiba következtében - keletkezhetett ilyen tévhit, mert - az előttem lefolyt beszélgetés során - ennek éppen ellenkezőjét éreztette Szkladán elvtárs már csak a kérdés egyszerű felvetésével is, majd azzal, hogy nyomatékosan annak a reményének adott kifejezést, hogy a kérdés a marxi-lenini nemzetiségi politika szellemében lesz megoldva. Nem minősíthető hozzájárulásnak az a körülmény, hogy kifejezetten nem tiltakozott Szkladán elvtárs az akció ellen. Szkladán elvtárs látogatása idején csak egy tervről volt szó, mely a reakciósok ellen irányul, de nem csak a magyar nemzetiségű reakciósok ellen. Bašťovanský elvtárs itt csak annyit jegyzett meg, hogy Široký elvtárs olyan értelemben nyilatkozott, hogy midőn Szkladán elvtárs figyelmét felhívta a tervezett akcióra, Szkladán elvtárs csak annyit jegyzett meg, hogy csak örülni tud, ha a reakciósok ellen intézkedéseket foganatosítanak és ehhez jó munkát kívánt. Búcsúzásnál Bašťovanský elvtárs ismételten azt a reményét fejezte ki, hogy néhány hét múlva elmúlik ez a pánikhangulat, megnyugszanak a kedélyek és egy év múlva csak egy rossz emlék lesz az, hogy a magyarokat a múltban magyar nemzetiségük miatt sérelmek érték. Magam azzal köszöntem el, hogy a kérdés ilyen részletes átbeszélése után is nagyon aggályosnak ítélem meg a helyzetet, s még ha minden hiba nélkül is fog az akció lezajlani - amire sajnos nagyon kevés a garancia -, még ez esetben sem áll arányban az okozott kár az elérhető haszonnal. Az egész beszélgetés alatt benyomásom az volt, mintha Bašťovanský bizonytalan lett volna; meglepték volna az akció fejleményei; nem annyira engem, mint inkább saját magát kívánta volna megnyugtatni; védekező álláspontra helyezkedett, a felelősséget elsősorban a KSS Magyar Bizottságára (Fábry és Kuglerre) hárította (úgy a kezdeményezést, mint a végrehajtást illetőleg); s mintha az akció irányítása kicsúszott volna kezei közül, s [a] szlovák részről megnyilvánuló további követeléseket nehezen tudná fékezni. (Legalábbis erre enged következtetni azon kijelentése, hogy az első névjegyzéken több ezer család szerepelt, amelyet többszöri revízió után öt-hatszázra csökkentettek a vidéken működő bizottságok tiltakozása ellenére, akik Fábryt és Kuglert okolják az akció „ellaposodása” miatt - mivel ők egymás után húzzák ki a reakciós magyarok neveit.) A felelősség elhárításának bizonyítéka azon kijelentése, hogy Fábry és Kugler aláírása nélkül egy személyt sem lehet elszállítani. Benyomásom szerint főleg presztízskérdés miatt nem állítják le az akciót, amelyet politikai baklövésnek tartanak ma már maguk is. A beszélgetés barátságos, elvtársias hangon folyt le, mintegy 75 percig tartott. Pozsony, 1949. október 13. Vándor József 250
