Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
56 Prága, 1949. október 12. Szkladán Ágoston követ jelentése Viliam Široký miniszterelnökhelyettessel folytatott beszélgetéséről, aki előtt szintén aggályainak adott hangot a Délakció miatt. 86/szig.biz.-1949-2. Prága, 1949. október 12. Tárgy: Beszélgetés Široký miniszterelnökhelyettessel. Široký miniszterelnök-helyettesnek átnyújtottam a Magyarországról kiutasított jugoszláv diplomaták névjegyzékét. A miniszter láthatóan megkönnyebbült, amikor a jegyzéket átvette, mert azt gondolta, hogy más ügyben - minden bizonyára a déli akció miatt - kívánunk jegyzékben tiltakozni. Megjegyezte, hogy a jugoszláviai diplomatáikkal nehéz helyzetben vannak. A belgrádi csehszlovák követségen egy nő maradt és nem tudják, küldjenek-e követet és beosztottakat Jugoszláviába, vagy sem. Vízumot nem akarnak kérni, ezért a zágrábi csehszlovák konzult és a konzulátusi tisztviselőket Belgrádba helyezték át. A beszéd a déli akcióra terelődött. Tudvalevő, hogy Csehszlovákiában nagyobb arányú letartóztatások folynak. A miniszterelnök-helyettes megjegyezte, hogy a tisztogatások miatt az amerikaiak tüzet okádnak rájuk és Clementis helyzete az Egyesült Nemzetek ülésén nagyon megnehezedett. Több ízben kapott tőle táviratot, amelyben ara panaszkodik, hogy az amerikaiak nem akarnak vele szóba állni és lekezelik. Csehszlovákiában viszont a legkülönbözőbb rémhírek keringenek és nagy a félelem a további tisztogatástól. A rémhírekhez kapcsolódva terelődött a szó Okáli azon kijelentésére, hogy „ez az utolsó alkalom”. Érezni lehetett, hogy Široký Okáli ezen kijelentéséről tud. Nagyon védelmébe vette és a beszélgetés során több ízben visszatért Okálira és az idézett kijelentésre, és a legkülönbözőbb módokon kísérelte meg interpretálni. Egyúttal bemutatta Okálit mint olyat, aki a kész áttelepítési jegyzékkel jelent meg nála azzal, hogy „íme, itt van, nézzétek meg, hogy jól és igazságosan van összeállítva”. Ugyanehhez szövődött a Husák-féle hírterjesztés is; Husákot azonban nem védte, mintha nem is létezne, egyszerűen nem beszélt róla. Široký szavaiból kitűnt, hogy az akciót mindenképpen végre akarják hajtani. Kulákokról és megbízhatatlanokról - reakciósokról és fasisztákról - beszélt, spekulánsokról, akiknél nem ismer kegyelmet. Dühtől felforrva mondotta, hogy ezeknél kegyelmet nem ismer. Csak arra nem tudott választ adni, hogy miért csak délen folyik ez az akció és hogy miért csak négy szlovák szerepel a listán, szemben az 500 magyarral. A miniszter ezelől a kérdés elől mindannyiszor kitért, valahányszor visszatértem rá. Úgy állította be, hogy kisebb-nagyobb hibák előfordulhatnak, de ilyen apró hibákon az egész akció nem bukhat meg. A megbízhatatlanok és a reakciósok likvidálását azzal támasztotta alá, hogy a termelés zavartalan folytatása végett erre feltétlenül szükség van. Elmondott egy közelmúltban megtörtént esetet, amikor a reakció az egyik gyárban sztrájkot szervezett és amikor a termelési biztost kiküldték a gyárba, a megbízhatatlan és reakciós elemek elkergették. A beszélgetés folyamán magyarokról soha nem emlékezett meg, csak fasisztákról, reakciósokról és megbízhatatlanokról, de azt lehetett érezni, mintha a déli akcióra azért lenne szükség, mert fasiszták, reakciósok és megbízhatatlanok csak Szlovákia déli részén vannak, úgyhogy bejelentette, miszerint a 600 helyett egyelőre 1500-1600 személynek az áttelepítéséről van szó. 245
