Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Popély Árpád: A prágai és a magyar külképviselet és a csehszlovákiai magyarság (1948 - 1956)
ság ösztönszerűen Magyarországtól és az azt megtestesítő prágai és pozsonyi magyar képviselettől várt segítséget és jogvédelmet a csehszlovák államhatalommal szemben. Wagner Ferenc pozsonyi magyar meghatalmazott az áttelepítésre kijelölt magyarok hatékonyabb érdekvédelme céljából Somorja, Komárom, Érsekújvár, Párkány, Léva, Losonc és Kassa központokkal fokozatosan megszervezte a Meghatalmazotti Hivatal körzeti irodáit,26 amelyek felállítása megkönnyítette a magyar lakossággal való kapcsolattartást és sérelmeik szemmel követését. A magyar meghatalmazott munkatársai közé tartoztak a felvidéki magyar értelmiség olyan kiválóságai is, mint Szalatnai Rezső, Peéry Rezső és Szilárd Marcell. Wagner Ferenc a tudomására jutott jogsérelmekről folyamatosan tájékoztatta a magyar kormányt, a szlovák hatóságoknál pedig igyekezett eljárni a panaszok orvoslása érdekében.27 A szlovákiai hivatalok a Wagner Ferenc által vezetett Meghatalmazotti Hivatal határozott jogvédő tevékenységét kezdettől fogva nemtetszéssel szemlélték. Daniel Okáli áttelepítési kormánybiztos már 1946. szeptember 21-én arra kérte Vladimír dementis külügyi államtitkárt, hogy - az általa „szabotőrnek” nevezett - Wagner helyére diplomáciai indoklással kérjen új magyar meghatalmazottat,28 Wagner azonban ennek ellenére egészen 1947 szeptemberéig, a főkonzulátus élére történt kinevezéséig a hivatal vezetője maradt.29 Rendszeresen szót emelt a magyar kisebbség érdekében természetesen a prágai magyar képviselet is, különösen a magyar lakosság tömeges méretű csehországi széttelepítése idején, a magyar kisebbséggel való kapcsolattartás és a jogvédő tevékenység azonban - már csak a földrajzi közelség okán is - jobbára a pozsonyi Meghatalmazotti Hivatalra hárult, hiszen a magyar lakosság panaszai könnyebben eljutottak a közeli Pozsonyba, mint a távoli Prágába.30 A két magyar képviseleti szerv vezetői és munkatársai a tudomásukra jutott jogsérelmek mindegyikéről részletekbe menő tájékoztatást küldtek Budapestre. Az újabb és újabb kisebbségellenes jogszabályokat, a magyar lakosság politikai, kulturális és vagyoni sérelmeit, a lakosságcsere és a reszlovakizáció során elszenvedett sérelmeket, a csehországi deportálás borzalmait és a deportáltak helyzetét dokumentáló tevékenységükről a Magyar 26 Szabó Károly és munkatársai (Berecz Kálmán és É. Szőke István): A magyar-csehszlovák lakosságcsere története II. Budapest, 1981, Kézirat (Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára, f. sz. 293/I/I-III.), 50. p. 27 A pozsonyi Meghatalmazotti Hivatal tevékenységére bővebben lásd Fehér Csaba: Adalékok a dr. Wagner Ferenc által vezetett pozsonyi Magyar Meghatalmazotti Hivatal 1946 és 1948 közötti működéséhez. In Szederjesi Cecília (összeáll, és szerk.): i. m. 113-130. p. 28 Vadkerty Katalin: A belső telepítések... i. m. 132. p. 29 A lakosságcserével kapcsolatos feladatok mellett kezdetben a Meghatalmazotti Hivatal látta el az általános konzuli teendőket is. A hivatal konzuli és áttelepítési osztályal947. január 1-én vált szét: míg az előbbi vezetője Wagner Ferenc, az utóbbié 1947 márciusától Berecz Kálmán lett (MÓL, KÜM-admin., Csehszlovákia, 2. d., 203/1947. A pozsonyi magyar külképviselet ügybeosztása; uo. 1260/1947. Dr. Berecz Kálmán megbízatása a pozsonyi áttelepítési kirendeltség vezetésével). 1947 szeptemberében, a konzuli részleg főkonzulátussá fejlesztésével és Wagner konzuli kinevezésével párhuzamosan Berecz vette át a Meghatalmazotti Hivatal vezetését. (Szabó Károly és munkatársai: i. m. 49. p.; Szabó Károly: A magyar-csehszlovák lakosságcsere története dióhéjban. Új Mindenes Gyűjtemény 10. kötet. Bratislava/Pozsony, Madách, 1993, 106. p.) 30 A pozsonyi Meghatalmazotti Hivatalnak a magyar lakosság csehországi deportálásával és a lakosságcserével kapcsolatos irataiból válogatást közöl G. Vass István: Ravasz Károly beszámolója a Csehországba deportált felvidéki magyarok helyzetéről (1947. január 30. - február 2.). In Cholnoky Győző (szerk.): Földönfutók. A Magyarországot érintő kényszertelepítések a II. világháború alatt és után. Budapest, Lucidus Kiadó /Kisebbségkutatás Könyvek/, 63-72. p.; Skultéty Csaba: Iratok a pozsonyi magyar Megbízotti Hivatal és Áttelepítési Kirendeltség tevékenységéről. In Cholnoky Győző (szerk.): i. m. 73-81. p. 23
