Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
44 Prága, 1949. szeptember 13. Szkladán Ágoston követ jelentése Zdenék Nejedlý iskola-, tudomány- és művészetügyi miniszternél tett bemutatkozó látogatásáról, a miniszternek a kulturális egyezménnyel és a szlovákiai magyar iskolákkal kapcsolatos véleményéről. 490/ biz.-1949-2. Prága, 1949. szeptember 13. Tárgy: Bemutatkozó látogatás Nejedlý Zdenék iskola-, tudomány- és művészetügyi miniszternél. A beszélgetés elején közöltem Nejedlý miniszterrel, hogy szeretnék tőle egynéhány ügyben tájékoztatást kapni. Erre kijelentette, hogy ő kb. egy hónapig nem volt itthon és szeretné, ha a miniszterhelyettes is részt venne a beszélgetésben, mert esetleg olyan kérdés merülhetne fel, amire nem tudna válaszolni. Be is hívatta helyettesét, aki azonban az egész beszélgetés folyamán szótlanul ült. Megkérdeztem tőle, hogy milyen elképzeléseik vannak a magyar-csehszlovák kultu regyezményt illetően. A miniszter elmondotta, hogy ez a téma a legutóbbi minisztertanács ülésén heves vita tárgyát képezte. Voltak, akik mellette, mások pedig, akik ellene szóltak, de a végső megállapodás mégis az volt, hogy kultúregyezményt kell kötni. Ugyanakkor hozzáfűzte, hogy [a] kultúregyezménnyel az a tapasztalata, hogy a legtöbb esetben a kulturális kapcsolatok fejlődését inkább akadályozza, mint lehetővé teszi. Olyan államokkal, melyekkel a politikai kapcsolatok nem tisztázottak, a kulturális egyezmény még betölthet valamilyen szerepet, de magyar-csehszlovák viszonylatban, ha szigorú, merev keretek közé szorítanánk a kulturális kapcsolatokat, kevesebbet érnénk el vele, mintha egyezmény nélkül folytatjuk azt a széleskörű kulturális érintkezést, amely már eddig is kifejlődött. Ő tehát úgy látja, hogy magyar-csehszlovák viszonylatban a kultúregyezmény legyen egy keret, és az elvégzendőket ne szabjuk időhöz és a nagyságát se rögzítsük le. Beszédére megjegyeztem, hogy végső fokon a politikai kapcsolatoktól függ az, hogy a kulturális egyezményből mi is lesz realizálva, s ha csehszlovák részről megvan a jó szándék, úgy biztosak lehetnek abban, hogy mi mindent megteszünk a magyar-csehszlovák barátság elmélyülése, a két nép kölcsönös megismerése érdekében. Második kérdésem a szlovákiai magyar iskolák ügye volt. A miniszter kijelentette, hogy a csehszlovákiai magyar iskolák ügye csehszlovák belügy s ők tudják hol, milyen és mennyi magyar iskolát kell felállítani. A további beszélgetés során kiderült, hogy e kérdésben annyira merevek, hogy a csehszlovákiai magyar iskolaügyet kulturális egyezmény keretében rendezni nem kívánják. Kormánya álláspontja akkor nyert kifejezést, amikor ezt leszögezte. Többször kihangsúlyozta, hogy az itteni magyarok iskolakérdése tisztán belügy, a kulturális egyezményben erről rendelkezni nem akarnak. Végül is kitűnt, hogy a kulturális egyezményt illetően csupán egy általános keretet képzelnek és a többit esetenként illesztenék bele. Megkérdeztem még a minisztertől, hogy a magyarországi szlovákok iskoláival kapcsolatban van-e valamilyen elképzelésük. A miniszter erre a kérdésemre nem válaszolt, inkább igyekezett elkenni azt. 224
