Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
volították nemcsak a Magyarországról áttelepített szlovákokat, hanem az északról lehúzódott szlovákokat és a helybelieket is, úgyhogy 14 család kivételével az összes deportált visszakerült házába és ingatlanának használatába. Most kísérletezés folyik oly irányban, hogy a felszerelésükből is valamit visszakapjanak, hogy a rendszeres gazdálkodást megkezdhessék. Marcelkeszi községben romániai szlovákok voltak, ezeknek nagy része önként elköltözött Csehországba, úgyhogy 4 család nem tudott vagyonába visszakerülni. Pozsony, 1949. július 1. 3. sz. melléklet Feljegyzés. Alulírott Dallos Alajosné diószegi 523 házszám alatti lakos előadja a következőket: 1947. február 1-én Csehországba deportáltak 3 gyermekemmel együtt. Visszajöttünk 1949. április 11-én, de házunkba nem tudtunk bemenni, mert abban egy állítólagos Jugoszláviából szökött villanyszerelő és egy tanítónő lakik, akik közül az egyik teljesen jogosulatlanul lakik, a tanítónőnek pedig a község tartozik lakásról gondoskodni. Mi az édesanyámnál húztuk meg magunkat ideiglenesen. Egyben Sotter József, özv. Keszler Béláné, Papp József szintén csehországi deportáltak nevében kérem, hogy házaikba bemehessenek, mert részint rokonaik[nál], részint idegeneknél kegyelemből kaptak helyet. Egyidejűleg megkértek a Kismácsédon lakó csehországi deportáltak, akik még mai napig sem tudtak saját lakásaikba, illetve házaikba visszaköltözni, hogy járjak el érdekükben, hogy házaikba visszamehessenek, mert jelenleg házak padlásain húzták meg magukat családjukkal együtt. Pozsony, 1949. július 7. Dallos Alajosné 8. sz. melléklet Feljegyzés A mai napon megjelent Szőgyényi Vince, Tardoskedd 433-433 számú lakos és előadja a következőket: Deportálva voltunk 1947. február 13-án és visszajöttünk [1949.] február 16-án szüleimmel együtt. Visszajövetelünk alkalmával saját házunkba nem tudtunk bemenni, mert Fimich Károly nevű szlovák lakik, aki egyedül álló ember, azonban most igyekszik távoli rokonait maga köré gyűjteni. Fimich Károlynak Zsitvafödémesen saját háza van, melyet egyedül lakott, de nem hajlandó visszamenni, mert azt bérbe adta, tehát még eszerint a mi bőrünkön hasznot hajt magának. Én szüleimmel, kik a deportálás után lelkileg össze vannak törve, igen fájdalmasan érint ez a helyzetünk, ezért az volna a kérésem, hogy lennének 217
