Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
kezést nem fogadta el a tanító azzal, hogy szüleik reszlovakizáltak, csak hosszú, több napig tartó veszekedés után sikerült a szülőknek a gyerekeiket magyar iskolába beíratni. A tanfelügyelőségen is veszekedtek és a tanfelügyelő azt akarta elérni, hogy legalább felesbe iratkozzanak (1 osztály magyar, 1 osztály szlovák). A legtöbb esetben egyáltalában nem is tudatták a szülőkkel, hogy lesz magyar iskola, a gyermekeket egyszerűen beírták azzal, hogy a magyar iskolák kérdése még egyáltalában nincs elintézve. Több helyen kijelentették, hogy Csehországból hazatért deportáltak gyermekei nem járhatnak magyar iskolába. Közölték, hogy a negyedik elemisták nem járhatnak magyar iskolába, mert akkor már a szlovák polgáriba nem iratkozhatnak be. A tanítók több helyen kijelentették, hogy ha magyar iskola lesz és szlovák iskolába nem lesz jelentkező, akkor mi lesz ővelük és ők akkor hová menjenek (erre voltak olyan megjegyzések, hogy „ti se kérdeztetek meg minket, amikor a magyar tanítókat elkergettétek”). Vannak magyar tanítók, akiket kivételezési alapon állasukban ugyan meghagytak, de Észak-Szlovákiába szlovák iskolába helyezték őket és ott tanítanak. Most ezek a pozsonyi Iskolaügyi Megbízotti Hivatalnál kérték magyar iskolához való helyezésüket. Kérelmüket azonban azzal utasították el, hogy komoly magyar iskoláztatás úgysem lesz. Természetesen ilyen felvilágosítást csak szóban kapta. Egynéhány szlovák nemzetiségű tanító, aki magyar vidéken tanít, bizalmasan közölte, hogy a behatásoknak a szokottnál egy hónappal hamarább való elvégzésére írásbeli utasítást kaptak minden magyarázat nélkül. Ezenkívül azonban bizalmas szóbeli utasítást is kaptak, amely szerint minden eszközt fel kell használni arra, hogy minél kevesebb iskolaköteles gyermek jelentkezzék magyar iskolába. A magyar tanítókat mindenütt [a] csendőrség és a hatóságok kihallgatásra idézik és azt akarják náluk megállapítani, hogy ők biztatják a magyar szülőket, hogy magyar iskolába írassák be a gyermekeiket és hogy ők az okai annak, hogy a szülök itt-ott erélyesebben is fellépnek és magyar iskolát követelnek. Ismételten előfordult, hogy a szülőket veszi elő a csendőrség és tőlük akarja megtudni, hogy ki biztatta és izgatta őket arra, hogy magyar iskolába írassák be gyermekeiket és különösen azt akarják tőlük megtudni, hogy nem-e a község magyar tanítója, vagy lelkésze áll a dolog mögött. Általános jelenség, hogy különösen a behatások idejében nemcsak a tanítókat, hanem a lelkészeket és más értelmesebb, mintegy a község magyarságának a vezetőjét a csendőrség beidézi vagy felkeresi és gyanúsítgatásokkal, célzásokkal, keresztkérdésekkel félemlíti meg, nehogy a magyar iskola érdekében valamit is tegyen, vagy hogy a magyarság ügyével foglalkozni merjen. A Somorjai járásban több községben, sőt magában Somorjában is jelentették, hogy magyar iskola nincs és nem is lesz, hanem a magyar gyermekek majd tanítás után 1-2 órában hetenként fognak részesülni magyar oktatásban. Pozsony, 1949. június 8. 204
