Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
áll Čulen Konštantľn úr felett. Hogy nem túlzók, az megállapítható abból, amit egy kevéssel feljebb Čulenról írtam és amit Esterházyról írok, ennek a munkának a Ľudová strana (Néppárt) című részében és ami még lejjebb következik. íme, mit mondott gróf Esterházy János 1940. május 15-én a Nemzetgyűlésben az illavai koncentrációs táborról: »Hihetetlen, hogy ebben az országban, amelynek, feje katolikus pap és ahol a miniszterelnök egy buzgó, igen gyakran az Úr asztalához járuló katolikus, olyan dolgok történnek, amire most felhívom a figyelmet. Köztudomású, hogy lllaván koncentrációs tábor létezik. Ebbe a táborba sokszor bűntelen emberek kerülnek és ott nyomorognak a legsúlyosabb állapotban heteken keresztül, úgyhogy ott egészségüket veszítik el. Nem helyeslem a koncentrációs táborok intézményét és azon a nézeten vagyok, hogy csak azt lehet becsukni aki, törvényellenes cselekedetet követ el, csak azt lehet bíróság elé állítani, és ha bűnössége bebizonyítást nyer, büntessék őt meg. De koncentrációs táborba küldeni valakit, ott tartani őt heteken és hónapokon keresztül kihallgatás nélkül és végül hazaengedni őt csak egy nyilatkozat előzetes aláírása után, ez nem keresztényi dolog. Ez megrendíti a jogrendbe való bizalmat és a lakosságban a bizonytalanság érzését kelti...« Ez csak egy rövid kivonat Esterházy beszédjéből, amelyet a Nemzetgyűlésben mondott és amelyet teljes egészében hozott a két Szlovákiában megjelenő magyar napilap és a budapesti sajtó is. Bátor szavak voltak ezek és ilyeneket nem mert volna mondani még Dr. Vančo Milan és Emil Boleslav Lukáč sem. Es ha igen, ki tudja, hogy megengedték volna nekik, hogy a mondani valójukat befejezzék. Esterházy beszédjét a következőkkel fejezte be: »Elmúlt a Bach-korszak, elmúlik a Mach-korszak és eljön a krach-korszak«. Esterházy a pozsonyi Tiso-kormánynak mintegy lelkiismeret-furdalása volt. Bántotta a kormányt, hogy ha időnkint megcsiklandozta kritikájával és ezért szerette volna a mandátumától megfosztani, de aggály volt aziránt, hogy mit szólna erre Budapest. Esterházy ezt tudta, és ezért mindenütt, ahol alkalma volt rá, belefúrt és belevágott a kormánytervekbe. így például 1943. augusztus 22-én, mikor Poprádon vonatban ült, gúnyosan jegyezte meg a vonatról: »Ez expressz? Ez csalás, mint minden ebben az országban.« Feljelentést tettek ezért ellene Eperjesen, az ügyészség kikérte a Nemzetgyűléstől és büntető feljelentést tett Esterházy ellen.” 3. sz. melléklet Másolat. Fábry Zoltán, Štós478 Štós; 1949. V. 2. Kedves Vili elvtárs, Újra hozzád fordulok, de mindig az ment, hogy másokért teszem és nem magamért. Akárhogy csodálkozol is, de intervencióm tárgya ez alkalommal Esterházy János. Annak idején - 1946-ban a Te címedre is eljuttattam a szlovenszkói magyarság érdekében írt védiratomat, melynek címe: „A vádlott megszólal”. Ott bizonyítékokat soroltam fel arra vonatkozólag, hogy a szlovenszkói magyarságot nem lehet egy kalap alá venni 478 Stósz 189
