Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Popély Árpád: A prágai és a magyar külképviselet és a csehszlovákiai magyarság (1948 - 1956)
ügyvivőként Farkas Lehel követségi titkár vezette a prágai képviseletet. A követség első követi rangú vezetője Bolgár Elek lett, aki 1947. december 23-án adta át megbízólevelét Edvard Beneš köztársasági elnöknek.5 A köztudatban Magyar Meghatalmazotti Hivatalként élő pozsonyi magyar képviseletet a lakosságcserét magyar részről felügyelő Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság hozta létre a magyarországi áttelepítésre kijelölt szlovákiai magyarok érdekvédelmének ellátására. A hivatalosan 1946. augusztus 1-jei hatállyal felállított hivatal vezetője Wagner Ferenc minisztériumi jogtanácsos, a magyar Külügyminisztérium csehszlovák szakértője volt, aki pozsonyi hivatalával az áttelepítendő magyarok érdekeinek védelmén túl a magyar kisebbség jogvédelmét is igyekezett ellátni. Wagner státusának megnevezése előbb „Meghatalmazott az áttelepítendő magyarok érdekvédelmére Csehszlovákiában", majd miután őt Rosty-Forgách 1946 novemberében - helyettesi minőségben - megbízta a magyar állampolgárok érdekvédelmének szlovák területen való ellátásával, „Magyar állampolgárok érdekvédelmére meghatalmazott helyettese Szlovákiában" volt.6 1. Az előzmények: a magyar kisebbség jogfosztottságának évei Közvetlenül a háború utáni években a Magyarország és Csehszlovákia közötti viszony egyik legmeghatározóbb eleme, s a magyar-csehszlovák kapcsolatok rendezésének legfőbb akadálya a magyar kisebbség jogfosztása és a kitelepítésére irányuló törekvés volt. A háború utáni csehszlovák kisebbségpolitika összefüggött a csehszlovák állam 1938-1939-ben bekövetkezett felbomlásának cseh és szlovák interpretálásával. A cseh és szlovák politikai elit - a felelősséget saját magáról elhárítva - az ország német és magyar lakosságát nevezte meg a felbomlás fő okozójaként, s a két kisebbséget olyan ötödik hadoszlopnak nyilvánította, amely létezésével az állam területi épségét és szuverenitását fenyegeti. A német és magyar kisebbség kollektív bűnössége ürügyén soha vissza nem térő lehetőséget látott korábban sem titkolt célja megvalósítására: a kisebbségek számának csökkentésére és az etnikai elv figyelembevétele, valamint az érintett német és magyar lakosság megkérdezése nélkül megvont országhatárok etnikai határokká alakítására. A kisebbségellenes intézkedések alapdokumentumává és hivatkozási forrásává az új csehszlovák kormány 1945. április 5-én Kassán kihirdetett programja vált, amely kilátásba helyezte többek között a németek és magyarok megfosztását csehszlovák állampolgárságuktól, felelősségre vonásukat és megbüntetésüket, vagyonuk elkobzását és iskoláik bezárását.7 A kormányprogram közzétételét követően elnöki dekrétumok, kormány- és szlovák nemzeti tanácsi rendeletek sokasága látott napvilágot, amelyek a németeket és magyarokat gyakorlatilag törvényen kívüli állapotba helyezték. A kisebbségellenes jogalkotást Edvard Beneš köztársasági elnök dekrétumai szimbolizálják,8 közülük is elsősorban az 5 MÓL, Prágai Nagykövetség TÜK-iratai (továbbiakban: PN-TÜK), 29. d., l/pol/1948. A prágai követ megbízólevelének átadása Beneš elnöknek. 6 MOL, KÜM-admin., 1. d., 8014/1946. Pozsonyi Kirendeltség ügykörének szabályozása. 7 Pravda 1945. április 8., Program vlády Národného frontu Čechov a Slovákov 8 A Beneš-dekrétumokra lásd Jech, Karel - Kaplan, Karel (k vydání pripr.): Dekrety prezidenta republiky 1940-1945. Dokumenty /-//. Brno, Ústav pro soudobé dejiny AV ČR - Doplnék, 1995; Jech, Karel (uspor.): Nëmci a Maďari v dekretech prezidenta republiky. Studie a dokumenty 1940-1945. Die Deutschen und Magyaren in den Dekreten des Präsidenten der Republik. Studien und Dokumente 1940-1945. Brno, Ústav pro soudobé dejiny AV ČR - Doplnék, 2003; Šutaj, Štefan - Mosný, Peter - Olejník, Milan: Prezidentské dekréty Edvarda Beneša v povojnovom Slovensku. Bratislava, Veda, 2002; Beňa, Jozef: Slovensko a 18
