Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
32 Pozsony, 1949. május 15. Vándor József I. osztályú konzul jelentése a halálra ítélt Esterházy János kiadatásáról és a megmentésére indított kezdeményezésekről. SZIGORÚAN BIZALMAS 8/szig.biz.-1949 Pozsony, 1949. május 15. Tárgy: Esterházy János ügye. Melléklet: 4 db. Az itteni közvéleményt erősen foglalkoztatja a halálraítélt Esterházy Jánosnak kiadatása. Esterházy Jánost, a szlovákiai Magyar Párt elnökét 1945. április havában szovjet hatóságok a Szovjetunióba szállították.475 Ezt követően a Szlovák Nemzeti Bíróság - távollétében - kötél általi halálra ítélte, azért, mert - mint a Magyar Párt vezetője - részt vett a bécsi döntés előkészítésében, majd pedig a Csehszlovák Köztársaság szétbomlasztásában és tagja volt az ún. „független” szlovák állam parlamentjének. A Szovjetunió 1949 januárjában kérte ki a csehszlovák hatóságoktól a kiadatáshoz szükséges iratokat, majd folyó évi április hó 29-én Esterházyt Prágán keresztül Pozsonyba szállították és átadták az ügyészségnek, mely azonnal meg is tette a szükséges előkészületeket az ítéletnek április 30-án való végrehajtására. Az utolsó pillanatban a prágai Igazságügy-minisztérium táviratilag felfüggesztette az ítélet végrehajtását. Információim szerint az ítélet végrehajtásának felfüggesztése főleg a csehszlovákiai zsidó körök intervenciójának következménye volt, de erősen exponálták magukat baloldali személyiségek is (Fábry Zoltán). Általánosan ismert ugyanis a konzervatív Esterházynak 1938 utáni szembefordulása a német fasizmussal, melyet a szlovák parlamentben is kifejezésre juttatott. (Egyetlen képviselő volt, aki a zsidók deportálását nem szavazta meg). Ismételten (újságcikkekben és parlamenti beszédében) támadta a szlovákiai Német Párt vezetőjét, Karmasint (emiatt büntető eljárás is volt folyamatban ellene), s amelyekért úgy a fasiszta szlovák újságok, mint Karmasin lapja (Grenzbote) élesen támadták. Ezen magatartásának volt következménye az, hogy amikor a pozsonyi magyar követséget 1944 októberében a nyilasok átvették, Esterházyt a párt elnökségéről elmozdították. A népbírósági tárgyaláson a védelmet - állítólag - meg sem hallgatták, annak ellenére, hogy többek között megjelentek többen azon zsidók közül, akiket házának pincéjében hónapokon keresztül rejtegetett úgy, hogy erről még a személyzet sem tudott; éjszakánként Esterházy nővére főzött részükre (fentieket velem Prisender Emil közölte, aki szintén a rejtegetettek között volt, s aki fegyveresen vett részt a németek elleni felkelésben fivérével együtt, aki ott hősi halált halt). Pozsonyba szállításának másnapján, amikor még tartottak az ítélet azonnali végrehajtásától, a főkonzulátust felkeresték - állítólag a pozsonyi zsidóság megbízásából - Prisender Emil és dr. Adler, a zsidó egylet titkára, akik távollétemben (Budapesten tartóz-475 Esterházy Szovjetunióba szállítására, miután a szlovák hatóságok 1945 áprilisában letartóztatták, majd júniusban átadták a szovjet katonai szerveknek, június végén került sor. 186
