Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
Személyi jogok I. 1. ) Állampolgárság. A 33/1945 sz. elnöki alkotmányrendelet (1945. augusztus 2.) 1. §-ának 1. és 2. bekezdésében megfosztotta a magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgárokat csehszlovák állampolgárságuktól. A törvény 2. §-a egészen kivételes esetekben lehetővé teszi a csehszlovák állampolgárság meghagyását és a 3. §-a megengedi a csehszlovák állampolgárság újból való kérelmezését. A gyakorlatban talán egy eset sem fordult elő a csehszlovák állampolgárságnak a 2. § szerinti meghagyására, míg a 3. § szerinti adományozás kérése határidőhöz volt kötve és ez a határidő csak a vegyesházasok, gyermekeik és a deportáltak részére kezdődött meg a mai napig. A 245/1948 sz. törvény, amelyik megengedi, hogy a magyar nemzetiségű volt csehszlovák állampolgárok, akik a 33/1945 sz. elnöki rendelet értelmében csehszlovák állampolgárságukat elveszítették, 3 hónapon belül csehszlovák állampolgársági fogadalmat tehetnek és így új csehszlovák állampolgárságot szerezhetnek, csak részben rendezi a 33/1945 sz. elnöki rendelet magyarellenes intézkedéseit. Ez a törvény mindenekelőtt csak azokról beszél, akik 1938 előtt csehszlovák állampolgárok voltak, tehát nem veszi figyelembe azokat, akik hosszú állampolgárság nélküli kálvária után 1938 után a szlovák és a magyar állam között megkötött szerződés alapján szlovák állampolgárságot szereztek. A törvény kizárja azokat, akik a prágai Belügyminisztérium által összeállított névjegyzéken szerepelnek mint olyanok, akik súlyosan vétettek a Csehszlovák Köztársaság ellen. A legtöbb esetben a névjegyzékre nem ilyen személyek kerültek, viszont jogorvoslat és felülvizsgálati lehetőség nincsen. A törvény kizárja a lakosságcsere-egyezmény alapján áttelepítésre kijelölt személyeket is. A lakosságcsere befejezése után ezek a személyek már nem települhetnek át Magyarországra és Csehszlovákiában maradnak továbbra is állampolgárság nélkül. A törvény egész rövid határidőt (3 hónap) ír elő és ezen határidőnek egy nappal való elmulasztása után sem lehetett már jelentkezni. Ilyen jogokat, illetve ilyen már szerzett jogok érvényesítését nem lehet ilyen rövid határidőhöz kötni. A törvény az állampolgársági jogokat csak az állampolgársági fogadalom letételétől számítja, tehát az állampolgárság újbóli megszerzéséről van szó, aminek visszamenő hatálya nincsen. A már meghozott 245/1948 sz. törvényt oly értelemben kellene módosítani, hogy csehszlovák állampolgár új fogadalom letétele nélkül mindaz, aki 1938. október 6-a előtt csehszlovák állampolgár volt, vagy azután szerzett cseh vagy szlovák állampolgárságot, mégpedig lakóhelyre való tekintet nélkül. Ezeknek a személyeknek a csehszlovák állampolgársága folyamatos, tehát olyannak tekintendő, mint amelyben 1945 után nem állott be változás. 2. ) Népbírósági eljárás. A 33/1945 sz. szlovák nemzeti tanácsi rendelet (1945. május 15.) bűncselekménynek minősíti, ha valaki az 1938-ban Magyarországhoz csatolt dél-szlovákiai területen együtt dolgozott a magyar hatóságokkal, vagy a magyar hatóságok szolgálatában állott mint köztisztviselő, vagy politikai, gazdasági, vagy kulturális téren. A törvény a jogorvoslati lehetőséget kizárja. 168
