Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
nak a helyzetét rendezi, akik a Magyarországhoz csatolt dél-szlovákiai, illetve kárpátaljai területeken maradtak vissza ezeknek a területeknek Magyarországhoz való csatolása után. Ezeknek a közalkalmazottaknak a szolgálati viszonya a Magyarországhoz való csatolás napjával megszűntnek tekintendő és a nyugdíjasok ezzel a nappal elveszítik nyugdíjra való igényüket. A törvény vonatkozik minden közalkalmazottra, nyugdíjasra, vagy kegydijasra, nemzetiségre való tekintet nélkül, ennek ellenére a magyar nemzetiségűekkel szemben tisztán nemzetiségi szempontból súlyos diszkriminációs rendelkezéseket tartalmaz és a magyar nemzetiségűeket előnytelenebb helyzetbejuttatja tisztán és kizárólag magyar nemzetiségük miatt. A törvény törvényes és közigazgatási kivételezéseket engedélyez. Az első magyarellenes diszkriminációs intézkedést a törvény 2.§-a tartalmazza, amely a törvényből folyó kivételekről szól. Ezen § szerint a törvény rendelkezése nem vonatkozik arra, aki a Magyarországhoz csatolt területet a Magyarországhoz való csatolás után elhagyta és az ún. szlovák állam területére költözött át és ott folytatta a szolgálatot. Magyar nemzetiségű személy a Magyarországhoz csatolt területet nem hagyta el. Törvényes kivételezés tehát csak szlovák nemzetiségűek részére van adva. Semmi különbség nem volt a között a tisztviselő között, aki Magyarországon teljesített közszolgálatot és aközött, aki a fasiszta szlovák államban folytatta az aktív szolgálatot. A kettő közötti különbség csak az, hogy a szlovák állam területére csak szlovák tért vissza és így szlovák nemzetisége miatt részesítendő kivételezésben. A második magyarellenes diszkriminációs rendelkezést a 3. § tartalmazza. A 3. § közigazgatási kivételezést engedélyez, azonban csak méltánylást érdemlő esetekben, tehát a határozat hozatalára hivatott közeg szabad belátására bízza a kivételezés megadását, vagy megtagadását és az érintett személynek kivételezésre igénye nincsen. Már egymagában az a körülmény, hogy a kivételezés megadása szabad elhatározástól függ, veszélyes intézkedés, mert a kivételezésről szlovák hatóság dönt és a szlovák hatóság a múltban nyert tapasztalatok szerint bizonyára előnyben fogja részesíteni a szlovák nemzetiségű kérelmezőt. Ez a rendelkezés azonban kifejezett magyarellenes rendelkezést is tartalmaz, mert kimondja, hogy nem adható kivétel annak, aki a 33/45 sz. elnöki rendelet alapján csehszlovák állampolgárságát elveszítette. Ez a rendelet a német és magyar nemzetiségűeket fosztja meg a csehszlovák állampolgárságtól, illetve azokat a cseh vagy szlovák nemzetiségű személyeket, akik a megszállás idejében magyar vagy német nemzetiségűnek vallották magukat, illetve kérték a magyar vagy német állampolgárságot anélkül, hogy erre őket kényszerítették volna. Ezek részére a személyek részére kivételezés nem engedélyezhető és a 4. bekezdés b) pontja ezeknél a személyeknél csak akkor engedélyezi a kivételezést, ha mint csehek és szlovákok a megszállás után kényszerből jelentkeztek németnek vagy magyarnak, ha mint csehek vagy szlovákok kényszerből kérték a német vagy a magyar állampolgárságot, vagy ha mint magyarok aktív részt vettek a Csehszlovák Köztársaság felszabadítása iránti küzdelemben, vagy szenvedtek a náci vagy fasiszta terror alatt. Magyar nemzetiségűeknél tehát csak egész súlyos feltételek mellett (aktív tevékenység és üldöztetés) engedélyezhető kivételezés. Nehéz lesz nyugdíjasoktól követelni az aktív tevékenység igazolását. 152