Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
látott családok és a még fél évet újbóli ránk sózott rabszolgasorsnak is eleget tettünk, kérjük édes hazánkba, Magyarországba mielőbbi áttelepítésünket. Indokaink. Mi mind önellátott az elhurcoltaknak mintegy 80-90 százaléka egész életünkben minden időnket a munkának szentelve a legnagyobb erőmegfeszítéssel hoztuk össze kis ingó és ingatlan vagyonúnkat és hogy családunknak és családjainkat nevelhessük és nekik életet adhassunk. Sajnos ugyanis ez most a 46. évben egy csapásra mind elveszett ugyanis a kiszolgálónk a fentírt százalék arányban, 2, 3, 4m sőt több szántóföldet lakóházzal, gazdasági felszerelésekkel és élő igavonó állatokkal rendelkezőket szolgáltak ki nyilván azért, hogy tudták, hogy ezek a kiszolgálóknak vissza maradnak és mi elhurcoltak nem érezzük magunkat ilyen súlyos ítéletre, mi ugyanis nem adtunk ilyen ítéletre okot. Legfeljebb hogy a kért reszlovakizálásuknak nem tettünk eleget, megmaradtunk és meg is fogunk maradni bármi is történjék is nemzetiségünk és édes magyar hazánk mellett. Főleg most még annál is inkább megingatatlanul, mivel halljuk és ugyanis sajnos nem élvezhetjük, eljött a kisembereknek a demokráciája, felszabadulása, tehát mi is jogosan bátran mondhatjuk követelőén. Kérjük, vegyenek fel és vigyenek haza édes hazánkba az igazi demokratikus magyar hazába, hogy az erre jogosultak élvezhessük önállóságunkat és szabadságunkat. Kérjük Isten áldását és vezető Elvtársainkat kérésünk mielőbbi és gyors elintézésére. Le a sovinizmussal éljen demokráciánk édes hazánk köszöntése. Árvay János és 94 társa sajátkezű aláírása. 2107/1948 sz. iktatmány másolata. Bobnice, 1948. június 23. Kérvény! Tisztelt Külügyminiszter Úr! A Csehországba eldeportált magyarok nevében tisztelettel és bizalommal fordulunk a Magyar Külügyminiszter Úrhoz. Bízunk a magyar kormány irántunk tanúsított jóindulatában, hogy kérésünk meghallgatásra fog találni. Mi csehszlovákiai magyarok, akiket a deportálás szolgasorsra juttatott, mindig fájó szívvel gondolunk az elrabolt szabadságunkra. Részünkre fájó az a tudat, hogy ma a huszadik században, mikor a Demokrácia az egész világ részére biztosítja a századok óta várt szabadságot, akkor mi Csehszlovákiában élő magyarok az összes emberi jogainktól megfosztva élvezzük a szolgaság keserű kenyerét! De a remény még él bennünk és bízunk abban, hogy a magyar kormányon keresztül mi is visszakapjuk a rég várt szabadságot. Egyben alázattal és tisztelettel kérjük a magyar kormányt, hogy nyújtson nekünk szolgasorsra jutott magyaroknak segédkezet, hogy minél előbb mi is kikerülhessünk a szabad népek közé. És egyesült erővel dolgozhassunk a rég várt Demokráciáért. 1948. V. hó 8-án egybehívták az összes Csehországba eldeportált magyarokat a járásbeli munkaügyi hivatalok. Az egybegyűlt magyaroknak egy írásbeli rendeletet olvastak fel, amely tartalmazta, hogy minden magyar kérheti a cseh-morvaországi állampolgárságot.397 397 Helyesen: csehszlovák állampolgárságot. 104
