Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)

A csehszlovákiai magyarság a reformfolyamatban és a normalizáció első éveiben (Eseménytörténeti összefoglalás)

féleképpen magyarázható, ellentétben azzal a nagyon pontos és precíz meghatározással, ahogyan a cseh és a szlovák nemzet viszonya az akcióprogram tervezetben meg van határozva. Éppen ezért szükségesnek tartottam kiegészítő javaslatot tenni, hogy a nemzetiségek helyzete sem függjön soha többé szubjektív döntésektől.

Javaslatomban a többi közt kiemeltem, hogy véleményem szerint a CSKP akcióprogram-tervezetének egész gondolatmenetével és szellemével ellentétbe kerül néhány helyen a megszövegezés. Az, hogy fontos alapelvek lefektetésekor egyes helyeken a két nemzet mellett nem szerepelnek a nemzetiségek is, azt a látszatot kelti, mintha a nemzetiségeknek a nemzetekhez viszonyítva csökkentett jogaik lennének s így, hogy úgy mondjam, albérleti viszonyba kerülhetnek. Szerintem a nemzetiségek nemcsak mint egyének egyenjogú polgárai hazánknak, hanem mint társadalmi csoportok is. Emellett mint egyének s mint társadalmi csoportok a Csehszlovák Szocialista Köztársaság államalkotóinak is érzik magukat, legalább is véleményem szerint a nemzetiségek is államalkotó elemei a köztársaságnak.

Ezért azt javasoltam, hogy minden alapvető meghatározásnál, ahol az akcióprogramban úgy szerepelt, hogy köztársaságunk alkotói a cseh és szlovák nemzet, következetesen úgy fogalmazzák, hogy a cseh és a szlovák nemzet, valamint a magyar, a lengyel, az ukrán és a német nemzetiség. Példaként említem, hogy az akcióprogram tervezetében az egyik mondat így hangzik: „Köztársaságunk, mint két egyenjogú nemzetnek - a cseheknek és szlovákoknak - közös állama, nagy figyelmet kell, hogy szenteljen arra, hogy... stb.” Javasoltam így megfogalmazni: „Köztársaságunk, mint két egyenjogú nemzetnek, a cseheknek és szlovákoknak, valamint az egyenjogú nemzetiségeknek közös állama, nagy figyelmet kell, hogy szenteljen arra, hogy... stb."

A nemzetiségek államjogi és alkotmányjogi kérdései- Az akcióprogram egész szelleme tükrözi a nemzetek és nemzetiségek teljes egyenjogúsága biztosítására való törekvést. Viszont, míg a nemzetek egymáshoz való viszonyának kérdésében ennek konkrét államjogi megfogalmazása is van, a nemzetiségekre vonatkozó rész ilyen konkrét államjogi megoldást nem tartalmaz. A CSKP akcióprogramjának a két nemzet államjogi viszonyának azonnali hatályú és perspektivikusan tervezett megoldásához hasonlóan konkrét formában kell megfogalmazni a nemzetiségek államjogi és alkotmányjogi kérdéseit is. A közügyekben való aktív részvétel és a nemzetiség saját kérdéseiben való döntés joga az egység és az összefogás leghatékonyabb megerősítője, a hazafiság legjobb elmélyítője. És ezzel elérkeztem annak a kérdésnek a lényegéhez, melyet a legdöntőbbnek tartok társadalmunk további dinamikus fejlődése és a nemzetiségi kérdés megoldása szempontjából. Ugyanis az államjogi helyzet pontos meghatározása nélkül ismét a félmegoldások stádiumában maradunk. Hangsúlyozni szeretném, hogy javaslatom előterjesztésekor az a szándék vezérelt, hogy az itt élő nemzetiségek minden formalitás nélkül bekapcsolódhassanak a politikai, a gazdasági és társadalmi problémák megoldásába, tehát a közéletbe s államjogi helyzetünk úgy legyen megoldva, hogy ne kerüljünk a kulturális autonómia formájába, mely csak félmegoldás lenne. Mi azt tartjuk fontosnak és szükségesnek, hogy az önigazgatás elvei alapján megteremtsük a nemzetiségek államhatalmi szerveit, melyek az országos államhatalmi szervek részét alkotják.

Javaslatomban végül leszögeztem: Lehet, hogy az előterjesztett javaslatomban sok olyan új dolog van, amely arra, aki nincs kellően tájékozódva a nemzetiségi problémák69