Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)

A csehszlovákiai magyarság a reformfolyamatban és a normalizáció első éveiben (Eseménytörténeti összefoglalás)

gos a szlovák nemzetnek az az igénye, hogy föderációs alapon oldják meg a szlo­­vák-cseh kérdést, a két nemzet egyenjogúságának kérdését. Kik a felelősek az 1945-48-as bűnökért? Meg kell mondani, hogy a magyar nemzetiséggel teljesen más a helyzet. Minket 1918-ban senki sem kérdezett meg, hogy hova akarunk csatlakozni, mi nem önként csatlakoztunk Csehszlovákiához, minket ide csatoltak. Becsületesen kitartottunk, dol­goztunk szülőföldünkön, harcoltunk nemzeti létünkért, nemzetiségi jogainkért. Ha sor­sunkkal nem voltunk megelégedve, vessen magára az, aki ezt az elégedetlenséget elő­idézte. 1938-ban sem kérdezett minket senki. Nem mi írtuk alá sem a müncheni egyez­ményt, sem a bécsi arbitrázst. A magyar lakosság egy része - legalábbis átmenetileg - örült, hogy az anyaországhoz került. A baloldal, a haladó réteg, elsősorban is a kommu­nisták, harcoltak a müncheni egyezmény ellen, védeni akarták a köztársaságot és nem kívánták a Horthy-fasizmust. Mégis ezért az 1938-ért kollektív vád alapján végig kellett szenvednünk 1945-48-at, a kitelepítést, a meghurcoltatást, a vagyon és állampolgár­ság elkobzását azon az alapon, hogy eladtuk a köztársaságot. Végre azt is meg kell a nagy nyilvánosság előtt mondani, hogy mindaz, ami 1945-48-ban a magyar kisebbséggel történt, nemcsak, hogy nem volt méltó a Cseh­szlovák Köztársaság demokratikus hagyományihoz, még kevésbé a CSKP internaciona­lista hagyományaihoz, mert azok az események, amelyek a magyar kisebbséggel történ­tek, a gyarmatosítók módszereire emlékeztetnek, hiszen például a Csehországba elhur­colt magyarokat úgy árulták a piacon, mint a rabszolgákat. Sajnos, az atrocitások és törvénytelenségek egész sorozatát lehetne még fölsorolni. A személyi kultusz törvénysértéseiért sok hang követelte már a felelősségre vonást, a meghurcoltak teljes rehabilitálását és joggal követelik ezt. A magyar kisebbség eseté­ben azonban még soha senki föl sem vetette a felelősség, a bűnösség kérdését. A bű­nösök, a felelősök közül még soha senki meg nem követte az ártatlanul meghurcolt ma­gyar kisebbséget. Nem akarunk igazságtalanok és egyoldalúak lenni, mert azóta már sok minden vál­tozott és történt nemzetiségi jogaink érvényesítése terén is. Párt és kormányhatároza­tok születtek, sajnos már kevésbé realizálódtak problémáink megoldására. A legjobb határozat is azonban csak félmegoldásokat ígért és ennél is kevesebb megvalósítást hozott. A velünk szembeni bizalmatlanság gyökerei túl mélyek és a legkisebb ok is elég volt arra, hogy újabb leckéztetést kapjunk 1938 kontójára. 1956 és következményei Személyes élményre is hivatkozhatok. A CSEMADOK 1957 nyarán dal-és táncünne­pélyt rendezett Zselizen. A terv szerint nekem kellett volna beszédet mondanom a dél­előtti nagygyűlésen. Mi gyanús mozgolódást vettünk észre. Az ünnepség színhelyét rej­tett helyekről az állambiztonsági szervek fegyveres tagjai figyelték. Az ünnepség meg­kezdésekor váratlanul megjelent a tribünön Karol Bacílek.111 Szinte félrelökött a mikro­nt Karol Bacílek 1953-1963 között az SZLKP KB első titkára volt. 66

Next

/
Thumbnails
Contents