Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)
A csehszlovákiai magyarság a reformfolyamatban és a normalizáció első éveiben (Eseménytörténeti összefoglalás)
A pártvezetés elé terjesztett jelentés tartalmát és következtetéseit nagymértékben determinálta az a tény, hogy az csaknem teljes egészében az elnöki tisztéről 1968-ban lemondott Lőrincz Gyula keze nyomát viselte.83 Lőrincz igyekezete, hogy az elnöki székbe saját magát helyeztesse vissza, nagy szerepet játszott már az Új Szónak a szövetség 1968-as vezetését támadó ügybuzgalmában is, a szlovák pártvezetés azonban a várakozásokkal ellentétben a Lőrincznél szilárdabb osztályöntudatúnak ítélt Fábry István, a szlovák parlament alelnöke mellett döntött. Az SZLKP KB Elnöksége már 1971. február 23-i ülésén, amelyen „tudomásul vette” Dobos László lemondását elnöki tisztségéről, úgy határozott, hogy a Csemadok új elnökévé Fábry Istvánt kell megválasztani.84 A Csemadok pártvezetés által kijelölt új elnökének hivatalos megválasztására és a központi szerveiben tervezett nagyarányú tisztogatás lebonyolítására végül a Csemadok KB 1971. március 29-i ülésén került sor. A KB a szövetség 1968-1969. évi tevékenységéről készült s a pártvezetés által előzőleg már jóváhagyott jelentés meghallgatása után elfogadta Dobos László elnök és az egész Elnökség lemondását, felmentette a KB 25 és az Ellenőrző Bizottság 2 tagját, Fábry Istvánt megválasztotta a Csemadok új elnökévé, s megerősítette tisztségében Varga Béla vezető titkárt és Varga János titkárt. A KB-nak a normalizáció jegyében fogant határozata kimondta többek között, hogy a Csemadok a továbbiakban a kommunista párt politikája szellemében végzi munkáját, s legfőbb feladatának tekinti, hogy tagságát a párt által kitűzött feladatok teljesítésére mozgósítsa. Hozzájárul a jobboldali opportunista nézetek, a nacionalista csökevények és a kispolgári radikalizmus elleni harchoz, s fellép minden olyan megnyilvánulás ellen, amely idegen a párt politikai irányvonalának szellemétől.85 A szövetség „megrendszabályozását” a politikai pártokat és társadalmi szervezeteket tömörítő Nemzeti Frontból való kizárása tetőzte be. A Csemadokot- az ukrán kulturális szövetséggel és a Matica slovenskával együtt - az SZLKP KB Elnökségének 1971. február 23-i és a szlovák kormány április 28-i határozatával távolították el a Szlovák Nemzeti Frontból, és helyezték a szlovák Kulturális Minisztérium felügyelete alá,86 ami egyet jelentett a társadalmi ranglétrán való lefokozásával, egyúttal mozgásterének leszűkülését is eredményezte. A Csemadoknak a reformfolyamatban legaktívabb szerepet vállalt egykori vezetői, Dobos László és Szabó Rezső ellen indított pártvizsgálat eredménye szintén nem lehetett kétséges. Az SZLKP KB Elnöksége 1971. július 7-én, a tevékenységükről készült jelentések meghallgatása után a kommunista pártból való kizárásukról, valamint prágai és pozsonyi parlamenti képviselői mandátumuktól való megfosztásukról határozott.87 Ilyen előzmények után a párt által elvártaknak megfelelően, kritikai hang nélkül, teljes egészében a normalizáció jegyében zajlott le 1972. április 15-16-án a Csemadok XI. országos közgyűlése. A közgyűlés, amelynek beszámolója csaknem teljes egészében az 1968-1969-es évek ostorozásával foglalkozott, gyakorlatilag mindent megtagadott a 83 Vö. Csáky Pál: i. m. 147-154. p. 84 SNA, ÚV KSS, k. 1283. a. j. 98, Zápis z 98. schôdze Predsedníctva ÚV KSS, 23. II. 1971; MOL, KÜMTÜK, 1971-Csehszlovákia, 38. d. 00679/2-1971, Új elnökjelölt a Csemadok élére. 85 FKI, Csemadok irattára, KB-VII-4. Határozat a Csemadok Központi Bizottsága V. üléséről, 1971. március 29. 86 Gyönyör József: Államalkotó nemzetiségek. Bratislava, Madách, 1989, 225-226. p. 87 SNA, ÚV KSS, k. 1297. a. j. 4, Zasadnutie Predsedníctva ÚV KSS dňa 7. júla 1971. 43
