Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)

Ahogy azt a magyar külképviseleti szervek látták

amelyek a szervezeten belül és körülette folytak, nem elvi alapon hanem pozíciók megszerzése céljából.

Hosszú huzavona után sikerült elérni, hogy Dobos László elnök lemondott. Az SZLKP vezetősége úgy látta, hogy az elnöki tisztség betöltésére Fábry István, a Szlovák Nemzeti Tanács magyar nemzetiségi alelnöke volna a legalkalmasabb. Politikai szempontból a választás kétségtelenül helyes volt. A magyar értelmiségi körökben azonban nem tudott megfelelő népszerűségre és támogatásra találni.

Ismeretes viszont, hogy Lőrincz Gyula, a CSEMADOK egykori elnöke, évek óta arra törekszik, hogy az 1968-ban külső nyomásra „elveszített” funkciót ismét visszaszerezze. S e cél elérése érdekében nem válogatott az eszközökben sem. Igyekezett egyes személyeket megnyerni a CSEMADOK-ban arra, hogy őt támogassák az elnöki tisztség visszaszerzésében. E cél elérésének a támogatására bevonta a párt egyes vezető személyiségeit is. Mint az Új Szó főszerkesztője, időnként a lapot is felhasználta eszközként.

Fábry István ugyancsak törekedett az elnöki tisztség megtartására. S mivel látta, hogy erős riválissal áll szemben, makacsul védekezett, de eközben egyre több taktikai hibát követett el (pl. behívta a vezető titkárt és a titkárt536 egyszerre, s közölte velük, hogy a jövőben felcserélik a két funkciót. Az eredmény az lett, hogy ilyen módszer után mindkét személy visszautasította a javaslatot, sőt azt hangoztatták, hogy akkor inkább más munkát keresnek. Ilyen intézkedésekkel az elnök egyre több embert hangolt maga ellen. Végül az SZLKP vezetősége beleegyezett abba, hogy az elnöki tisztségre Lőrincz Gyulát javasolják. A XI. közgyűlés küldöttei nevezettet megválasztották.

E változás után úgy látjuk, hogy a személyi harcok körüli hullámok a közgyűlés megtartásával még nem ültek el, legfeljebb kifelé kevésbé észlelhetők.

Egyébként a XI. közgyűlés nyugodt légkörben, minden disszonáns hang nélkül zajlott le. Egy kellemetlen esetre került csupán sor: Az SZLKP KB jelenlevő képviselői a tanácskozás ideje alatt észrevették, hogy a vezetőségi tagságra jelölt személyek listáján két olyan név szerepel, akik ott eredetileg nem szerepeltek: Tolvaj Bertalan, a kormány nemzetiségi titkárságának korábbi vezetője és Mács József, a Hét szerkesztője (aki szigorú pártbüntetésben részesült). A helyzet tisztázására a szünetben összehívták a párttagokat, s azok úgy döntöttek, hogy nevezetteket nem jelölik. Varga Béla, a Csemadok vezető titkárának elmondása szerint ezért az intézkedésért Varga János szervező titkárt, és a szervezési osztály vezetőjét terheli a felelősség, akik a két nevet önkényesen vették fel a jelöltek listájára.

Mind a párt illetékes szervei (kulturális osztály), mind a CSEMADOK vezető titkára úgy értékeli, hogy a közgyűlés rendben, a vártnak megfelelően zajlott le. Pozitívan nyilatkozott arról Július Hanus miniszterelnök-helyettes is a már említett nyilatkozatában. Véleményüket a magunk részéről is osztjuk. Csupán annyit fűzünk hozzá: a már ismertetett okok miatt nem lepődtünk meg, hogy komolyabb bíráló megjegyzések sem a beszámolóban, sem a felszólalásokban nem hangzottak el. Az új vezetőség, megválasztásánál jelentős személycserékre került sor. Az elnökség 15 tagja közül 8, a KB 80 tagja és 10 póttagja közül pedig 47 új. Eredeti foglalkozásuk szerint a vezetőségnek több mint 50%-a, a jelenlegi foglalkozás szerint pedig 18%-a munkás.

536 Varga Bélát és Varga Jánost.

430